I. "A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma"
(Máté 6, 11)
A kenyér a Biblia emberének az alaptápláléka.
Elképzelhetetlen olyan étkezés, amelynél nincs kenyér.
A Biblia 4 gabonafajtát jelöl meg, melyet sütéshez
használnak: az árpát, a búzát, a tönkölybúzát és a kölest.
A frissen őrölt gabonából nemcsak kenyeret készítettek,
kásának is megfőzték. Kenyeret elsősorban árpából és búzából sütöttek.
Általában frissen őrölt teljes lisztet használtak. A lisztet vagy azonnal
felhasználták kovásztalan lepénynek, vagy kovászos tésztát készítettek,
megkelesztették és cipót sütöttek belőle.
A búzából kalácsot és süteményt készítettek. Bár előfordult,
hogy a süteményhez is felhasználták az árpát.
A gabonaőrlés, kenyérsütés a nő dolga volt. A férfiak a
földet művelték, az aratást közösen végezték. A magvakat vagy kézimalommal
őrölték, vagy mozsárban törték meg.
30 g élesztő, 2 ek. olívaolaj vagy olvasztott vaj, 1 tk. só,
300 g víz, 500 g búzaliszt.
Az élesztőt és a sót vízben feloldjuk. Hozzáadjuk az olajat
(vajat), közben kevergetjük. Belekeverjük a lisztet, és alaposan meggyúrjuk.
Kendővel letakarjuk, hidegen (!) kelni hagyjuk 15-20 percet.
15-20 perc után 4 felé osztjuk, és lángost formálunk belőle,
majd ismét állni hagyjuk.
Forró sütőben 20-30 percig sütjük.
A lángos kiválóan illik a hirtelensültekhez és a
zöldfőzelékekhez. Nagyon finom megvajazva vagy sajttal, de önmagában is jó.
Mi áll erről a Bibliában?
Mózes I. könyve 18, 6.
Három férfiú érkezik Ábrahámhoz, amikor a Mamré tölgyesében
táborozik. Meghívja őket vendégségbe, és vizet kínál nekik, hogy lábaikat
megmossák. Aztán kenyérrel kínálja őket, hogy szívüket erősítsék. Ábrahám elfut
Sárához és elküldi friss lángost sütni. (a fordító megjegyzése: Károli Gáspár
pogácsát ír). Majd levágat egy borjút és friss kenyérrel, sülttel és tejjel
vendégeli meg őket. A vendégség végén a három férfiú kinyilatkozza, hogy hőn
óhajtott fiuk 1 év múlva megszületik.
700 g liszt, 30 g kovász, 30 g élesztő, 20 g só, 150 g víz
(vagy amennyi szükséges).
Kovászkészítés:
1. nap: 100 g vizet és 100 g búzalisztet jól összekeverünk,
és letakarva állni hagyjuk.
2. nap: 100 g vizet és 100 g búzalisztet hozzáadunk az előző
napi tésztához, letakarva állni hagyjuk.
3. nap: 100 g vizet és 100 g búzalisztet ismét hozzáadunk,
összekeverjük, és állni hagyjuk.
Kenyérkészítés:
Minden hozzávalót alaposan keverjünk össze, és gondosan
gyúrjuk meg. Hagyjuk 1 órát pihenni, majd ismét gyúrjuk át. Formáljuk a tésztát
kenyéralakúra, vagy tegyük kikent cipós-tepsibe. Hagyjuk így kelni 1 órát,
süssük sütőkemencében (180 fok) 1 órán át.
Mi áll erről a Bibliában?
Az izraelita ünnepi naptárban a pünkösd hálaadó ünnep,
amelyet az új búza learatása alkalmából tartanak. Áldozati adomány gyanánt 2,
finomlisztből készített, kovászos kenyeret ajánlanak fel az Úrnak.
A kenyér mellett más adományokat is vinni kell: 7 hibátlan 1
éves bárányt, és 1 tulkot, fiatal bikát és 2 kost. Ezekhez jön még az
ételáldozat (főtt árpakása olívaolajjal leöntve) és az italáldozat (bor, sör).
Az áldozati ételek összetétele (hús, kenyér, bor) mutatja,
hogy igen táplálóak voltak.
300 g szitált, finom búzaliszt, 100 g reszelt mandula, 2
tojás sárgája, 150 g méz, 200 g hideg vaj, szükség szerint tej, tejföl
(tojássárgája) a megkenéshez, a tetejére aprított pisztácia, mandula, vagy
mogyoró.
A tej, mandula, tojássárgája, méz, vaj összedolgozásával
omlós tésztát készítünk. 1 órára hűtőbe tesszük.
Kinyújtjuk, különböző alakúra kiszaggatjuk. Tejjel
(tojássárgájával) megkenjük, megszórjuk pisztáciával. Megkent sütőlapon vagy
sütőpapíron, forró sütőben 10-15 percig sütjük.
Mi áll erről a Bibliában?
Józsefet Egyiptomban tömlöcbe vetették. Itt megfejtette a
fáraó 2 főhivatalnokának az álmát, a főpohárnokét és a fősütőmesterét.
A fősütőmester elmondta, hogy 3 kosárról álmodott,
amelyekben kalács volt, ezeket a fején vitte. A legfelső kosárból a madarak
kiették a kalácsot. József azt jövendölte, hogy ki fogják végezni.
Azt, hogy a fáraó fősütőmestere vajon miként készítette el a
kalácsait, sajnos nem tudjuk. De az előbbi kekszféleség nagyon is hasonlatos
lehetett hozzá.
A rétestésztához: 250 g
búzaliszt, fél cs. langyos víz, 1 tojás, késhegynyi só, 1 ek. vaj.
Szitáljuk a lisztet sima felületre (gyúródeszka), majd
készítsünk bele kis völgyet, tegyünk ebbe vizet, sót és a tojást. Nyomkodjuk
szét a vajat, adjuk hozzá. Alaposan gyúrjuk össze.
A tésztát nyújtsuk ki és legalább 50-70-szer (!) hajtogassuk
a meglisztezett deszkán. Formáljunk labdát, és szobahőmérsékleten letakarva
hagyjuk állni 1 órát.
Terítsünk az asztalra lenvászon abroszt, lisztezzük meg.
Nyújtsuk ki rajta, amennyire csak lehet a tésztát, középről kezdve alányúlva,
lehetőleg a kézfejünkön. Akkor jó, ha papírvékonyságú lesz. Szabjuk 30 cm
széles és 40 cm hosszú darabokra.
A fészkecskékhez valók:
250 g olvasztott vaj, 90 g sótlan pisztácia, 30 g méz vagy
cukor és a rétestészta.
A pisztácia felét durvára, másik felét finomra felvagdossuk,
összekeverjük a mézzel (cukorral).
Egy réteslapot olvasztott vajjal megkenünk, hajtsuk félbe
30x20 cm-esre. Kenjük meg a tetejét vajjal. A zárt oldalán 3 cm peremet
hajtunk, megvajazzuk és megszórjuk pisztáciával. Vajazott sütőlapra tesszük és
a tetejét is megkenjük vajjal.
Kb. 200 fokon, kb. 20 perc alatt szép barnásra sütjük.
Óvatosan tálcára tesszük, mindegyikre tegyünk a durva pisztáciából.
Melegen, sziruppal tálaljuk.
A szirup:
500 g méz (cukor), 1/4 l víz, 1 ek. citromlé, 1/2 tk.
rózsavíz.
Forraljuk össze a vizet, mézet (cukrot), citromlevet kb. 5
percig, adjuk hozzá a rózsavizet.
Kis kannában, langyosan tálaljuk a fészkekhez.
Mi áll erről a Bibliában?
Ez egy olyan süteményféle, amely akár a fáraó udvarában is
készülhetett volna. Noha az elkészítése kicsit bonyolult, a hozzávalók már
akkor is ismertek voltak. Nyilván használtak egyéb, ma már nem nagyon preferált
fűszert is bonyolult, ínyes ételeik elkészítéséhez.
Csak példának okáért: József testvérei válogatott finomságú
gyantát vittek magukkal Egyiptomba, ahol azt ételek fűszerezéséhez használták.
elsősorban süteményekhez és borhoz.
Mózes I. 43, 11.: Jákob azt mondja fiainak, akik Egyiptomba
indulnak gabonát vásárolni, mert Izráelben éhínség dúl: "Vegyetek e föld
válogatott gyümölcseiből a ti edényeitekbe, és vigyetek ajándékot annak a
férfiúnak; egy kevés balzsamot, egy kevés mézet, fűszerszámokat, mirhát, diót,
mandulát."
A gyantafélék egy része rágógumi gyanánt is szolgálhat. A
tisztított fenyőgyanta, a balzsam nagyon finom rágógumiként használható,
annyira, hogy akár buborékot is lehet fújni belőle. Főleg akkor, ha a
balzsamfenyő vékony gallyacskái alatt lelhető gyenge rostokat is mellérágjuk. A
fenyőíz frissítőlég hat, és ez a rágógumi bizony cukormentes.
Egy kis pohár langyos tej, 50 g méz, 1 tojás, 20 g élesztő,
325 g finomra szitált búza- vagy árpaliszt, 50 g vaj (olaj).
Összekeverjük az élesztőt, mézet, tejet, hozzáadjuk a
lisztet, sót, tojást, vajat. Összegyúrjuk, megformázzuk, tetejét tejjel
megkenjük. Forró sütőben 20 percig sütjük.
Mi áll erről a Bibliában?
Ezt a süteményt többnyire az ételáldozatokkal kapcsolatban
említik. Mózes III. 2,4.
Az eredeti változat csak vízből, lisztből, élesztőből és
sóból áll, alig különbözik a lángostól.
450 g búzaliszt, 200 g kölesliszt, 3 ek. tönkölyliszt, 1 ek.
babliszt, 1 ek. lencseliszt, 500 g víz, 20 g élesztő, 1 tk. só.
Oldjuk fel az élesztőt vízben, adjuk hozzá a liszteket,
keverjük el, gyúrjuk alaposan össze. Hagyjuk kelni egy jó órát, majd ismét
alaposan gyúrjuk át.
Szakítsuk ki megkent sütőformákba és hagyjuk ismét 1 órát
kelni.
Forró sütőben kb. 1 órán át, sütjük.
Mi áll erről a Bibliában?
Ezékiel papi családból származott, 597-ben Jójákin júdai
királlyal együtt Nabukodonozor babilóniai király fogságba hurcolta. Fogságának
5 évében kezdte meg prófétai működését; Jeruzsálem végleges pusztulására
készíti elő honfitársait. Látomásaiban szörnyű bajokat jósol.
Isten útmutatása szerint meg kell sütnie egy kenyeret, amely
összetételével népének tisztátalanságát jelképezi.
Jahve parancsolatai szerint a gabonát és a hüvelyes növények
termését nem szabad összevegyíteni.
Ezékiel naponta csak 200 g kenyeret és 1 l vizet
fogyaszthatott. (Ezékiel 4, 9-17.)
A Közel-Keleten az Újtestamentum korában az árpa volt a
legfontosabb gabonaféle. Ebből készítették a kenyerek java részét és a kását.
Az árpa első számú alapélelem a bibliai ember számára. De rá is szolgál erre a
megtisztelésre - a fehérjén kívül sok vitamint, ásványi anyagot, főleg K-t,
Ca-t, P-t, kovasavat tartalmaz. Tápérték tekintetében megelőzi a búzát is.
Jótékony hatással van különböző betegségek megelőzésére (pl. : kötőszöveti
panaszok, érgörcsök).
A kovászhoz:
1. nap: 100 g árpaliszt (hántolt árpából), 100 g víz –
összekeverni, és állni hagyni,
2. nap: 100 g árpaliszt, 100 g víz - hozzáadjuk az előző
napi tésztához, jól összekeverjük, 1 napig állni hagyjuk.
A kenyér:
Minden hozzávalót alaposan összekeverünk és átgyúrunk, 1
órát állni hagyjuk.
Pihentetés után ismét alaposan átgyúrjuk, kiszakítjuk,
kenyeret formázunk, vagy kikent sütőedénybe rakjuk. ismét pihentetjük 1 órát.
180 fokos sütőben 1 órán át, sütjük.
Mi áll erről a Bibliában?
A Bibliában több helyen is említés történik mind a kovászos
kenyérről, mind a kovásztalan árpakenyérről, illetve lángosról. Az árpakenyeret
talán az egyszerű parasztember kenyerének nevezhetnénk, a gazdagok inkább a
búzakenyeret ették. A heti ünnepnapra, illetve a pünkösdi ünnepre két,
finomlisztből készült kovászos kenyeret kellett készíteni, "zsengékül az
Úrnak". (Mózes III. 23, 17.)
250 g árpaliszt, 0,5 tk. só, 1,5 tk sütőpor, 1,5 ek. méz, 1
kis pohár tej, 1 tojás, 1 ek. olvasztott vaj.
Összekeverjük a lisztet, sót, sütőport, hozzáadjuk a tojást,
tejet, vajat, mézet. Jól összekeverjük. Annyi folyadékot adunk hozzá, hogy jól
gyúrható legyen, amit alaposan el kell végezni.
25 cm-es kerek formába tesszük, forróra előmelegített
sütőben kb. 15 percig sütjük.
200 g hántolt árpa, 3/4 l víz, 1/2 ek. só, 1 ek. olívaolaj.
Az árpát durvára daráljuk, feltesszük főni sós vízben. Kb.
1,5 órát főzzük lassú tűzön. Öntsük le olívaolajjal. Forrón tálaljuk.
Ez a fogás legalább annyira gyakori az étkezéseknél, mint a
kenyér. Különböző változatai lehetnek. Jól megy mind főzeléknek, mind húsok
mellé. Olajat vagy vajat feltétlenül enni kell mellé, mert csak a zsiradék
képes az árpa zsírban oldódó vitaminjait a szervezet számára hasznosítani.
1 változat:
Pirítsuk meg zsiradékon az árpát főzés előtt.
2. változat:
Árpa helyett használhatunk búzát, tönkölyt, kölest. A
Közel-Kelet sok országában ma is fogyasztanak egy ételféleséget bulgur, burgul,
burhul, burghol megnevezéssel. Ez búzán alapul, roppant kedvelt és ismert étel.
Az egyiptomi kuszkusz is ilyen alapon készül.
3. változat:
A kész kását egy serpenyőben meg is süthetjük, olyasmivé
válik, mint a császármorzsa.
Mi áll erről a Bibliában?
A Mózes III. 2. alatt
számos ételáldozatot írnak le. A jeruzsálemi templomban, de más áldozóhelyeken
sem képzelhető el áldozati szertartás ételáldozat nélkül. Ennek fő eleme az
árpakása - olajjal leöntve, hol főzve, hol sütve, hol megpirítva.
125 g hántolt árpa, 3 ek. apró szárazbab, 1 ek. olívaolaj, 1
felaprított hagyma, 1 szál szeletelt póré, 1-2 gerezd fokhagyma, 2 l víz, 1 csapott
ek. vagdalt kapor vagy menta, 1 dl. tejföl, só.
Az olajban a hagymákat üvegesre pároljuk, hozzáadjuk az
árpát, babot, lassan megpirítjuk, vízzel felöntjük, sózzuk. Felforraljuk, és
kis lángon 1-2 óráig főzzük. Időnként megkeverjük.
Tálalás előtt meghintjük a felaprított növényekkel. Minden
tányérhoz adunk egy kevés tejfölt.
Mi áll erről a Bibliában?
Az árpa fontos szerepet játszik az egyik gyönyörű szerelmi
történetben. Rút, és Boáz történetéről szól. Az árpa aratásának kezdetére
érkezett meg Bethlehembe az ifjú özvegy Rút és anyósa, Naómi.
Moában, ahol egy ideig éltek, csak balsorsot ismertek. Naómi
férje és két fia korán elhunyt. A két nő szegényen, ínségben élt. Így, mint
akkoriban szokás volt, Boáz földjén, összeszedték az elhullott kalászokat.
Boáz, "akinek szemei előtt kedvességet" talált
Rút, meghívta az asszonyt, ossza meg vele ebédjét. Maga mellé ültette, adott
neki pörkölt gabonát, kenyeret és fűszeres mártást. Ez nyilván valamiféle leves
lehetett, amelyben biztosan volt árpa, pörkölt, malátás formában, hiszen végül
is árpát arattak. Vonzalmának jeleként megajándékozta egy csomó gabonával azon
felül, amit összegyűjtögetett. Amidőn kiderült, hogy Boáz távoli rokona
Naóminak, összeházasodtak. Közös fiuk Obed. "... és Obed nemzé Isait, Isai
pedig nemzé Dávidot", a királyt (Rút könyve 3, 22).
Köles elnevezés alatt különböző gabonaféléket értenek a
trópusi és szubtrópusi országokban. Megterem igen sivár földeken is.
500 g köles, 1 l víz, 1 tk. só, 2 ek. vágott petrezselyem és
snidling.
Tegyük sós vízbe a kölest, forraljuk fel, és 15 percig
abáljuk (ez a kövesztés). Tálalás előtt szórjuk meg az aprított növényekkel.
Mi áll erről a Bibliában?
A kölest a Biblia egyszer említi. Ezékiel vegyes lisztből
készült kenyerének egyik összetevője.
Könnyen emészthető, magas fehérjetartalmú gabonaféle.
1 ek főzővaj, 2 ek. finomra őrölt tönkölyliszt, 1/4 l víz,
csipet só.
Pirítsuk meg a lisztet a vajon, óvatosan öntsük hozzá a
vizet, keverjük csomómentesre. Sózzuk meg, kevergetve főzzük 5 percig.
Emésztési zavarok vagy étvágytalanság esetén fogyasszuk.
Mi áll erről a Bibliában?
A tönkölyt kétszer említi. Egyszer Ezékiel vegyes lisztből
készült kenyerénél, majd még egyszer Ézsaiásnál.
A parasztokkal kapcsolatos példázatban (Ézsaiás 28, 25.) az
láthatjuk, hogy a tönkölyt a szántóföld szélére kell vetni.
"És mondám: kiviszlek titeket. téjjel és mézzel folyó
földre"
(Mózes II. 3, 17.)
A Biblia korának embere előbb javarészben vándorló
marhapásztor, a későbbiekben főként letelepedett földművelő. Tart birkát,
kecskét és marhát. Ezek tejtermelő állatok, de húsukat is szívesen
fogyasztotta. Az állatok gyapjából, bőréből ruházatot készítettek, egyéb
részeiket esetenként más célokra is felhasználta.
Palesztina sivár tájain másfajta állatot nem gazdaságos
tartani. A kecskék, birkák megeszik még a tövisbokor leveleit is. A tehenekkel
együtt ellátják az embert tejjel, ezáltal hozzájut a létfontosságú fehérjéhez
és ásványi anyagokhoz. A Biblia ritkán említi a nyers tejet. Palesztina meleg
éghajlatán hamar megsavanyodik, ebben a változatában viszont a legtöbb ember
számára könnyebben emészthető. Számunkra, itt Európa északibb felén, ennek
nincs akkora jelentősége. Ugyanis a Föld lakóinak többségével szemben, akik a
nyers tejet csak csecsemőkorban tudják megemészteni, az észak-európaiak egész életükben
ihatják, nincs emésztési gondjuk vagy egyéb egészségkárosodásuk.
A tejtermékek közül leggyakrabban ezt említi a Biblia. Ha a
tejet szállítják, pl. bőrzsákokban, akkor szinte automatikusan kiválik a vaj.
Tekintve, hogy könnyen avasodik, feltehetően kiolvasztották, és főzővajként
tárolták.
1-2 napos tejfölből nagyon könnyű vajat készíteni. Bele kell
önteni egy köpülőbe, és addig kell verni, míg a vaj kiválik. A kicsapódott
vajat egyszerűen le kell szedni, és meg kell formázni. A megmaradt folyadékot -
az írót (íróstejet) - akár azonnal meg lehet inni, de sajtot is lehet készíteni
belőle.
Mi áll erről a Bibliában?
A példabeszédek (30, 33) így idézik: "... mert
miképpen, aki tejet köpül, vajat csinál...". Ez a vajkészítés technikájára
utal.
Egy másik helyen utalásokat találunk a vaj finomságára és
jelentőségére az étkezésben (Zsoltárok 55, 22.): "A vajnál simább az ő
szája, pedig szívében háborúság van..."
Ézsaiás (7, 22.): "És lészen, hogy a tej bősége miatt
vajat eszik; mert vajat és mézet eszik, valaki csak megmaradt e földön..."
Amidőn Dávid király hadba vonult, a táborba 3 embere
ennivalót vitt neki (Sámuel II. 17, 28. és 29.). "... búzát, árpát,
lisztet, pergelt búzát, babot, lencsét, pergelt árpát. Mézet, vajat, juhot,
ünősajtokat hozának Dávidnak és az ő vele való népének eleségül. Mert gondolják
vala magokban: A nép éhes, fáradt és eltikkadt a pusztában."
Ahogy a vajnál megesett, a sajtot is inkább véletlenül
találták fel.
A sajt előállításához oltófermentum szükséges. Ez a
természetes enzim csak a szopósállatok gyomrában fordul elő. Tudjuk, a levágott
állatok gyomrát folyadékok tárolására és szállítására használták. Igazán nincs
szükség túlzott fantáziára a sajt keletkezését illetően.
A Biblia 3 alkalommal említi meg a sajtot.
(oltóanyag nélkül elkészíthető)
Egy szitát takarjunk be sűrű pamutvászonnal. Öntsük rá az
1-2 napos írót. Hagyjuk 8-10 órát lecsöpögni.
Sózzuk meg, kenyérre kenve fogyasszuk.
(oltóanyag nélkül)
10 csésze 43 fokos tej, 1 csészényi író.
Minden edénynek, eszköznek kínosan tisztának kell lenni.
Legjobb az egészet forró vízzel elmosni.
A tej-író keveréket hagyjuk állni 11 órán át 32 fokon,
illetve addig, míg az egész olyan lesz, mint a puding. (Ha a savó már elvált a
sajttól, akkor sokat állt.)
Vegyünk ki egy adagot forró vízzel lemosott merőkanállal,
tegyük egy alaposan kimosott fazékba, majd a hűtőbe. A maradékot szeljük fel 2
cm-es kockákra. 15 percnyi állás után felfőzzük.
Öntsük fel a sajtkockákat 48 fokos vízzel, tegyük a fazekat
forró vízfürdőbe. Kezdjük lassan felforralni úgy, hogy a hőmérséklete 10
percenként emelkedjen 2 fokkal. Ilyenkor óvatosan kavarjuk meg, a kockák ne
essenek szét.
1 1/4 óra múlva a kockák kissé összeaszalódnak, ezzel
elváltak a savótól.
Kendőn szűrjük le. Az író sütéshez, főzéshez felhasználható.
A sajtkockákat először langyos vízzel, majd hideggel öblítsük le. Adjunk hozzá
1 ek. sót, keverjük össze. Hagyjuk lecsöpögni mindaddig, míg a kívánt
szilárdságot eléri.
Ha kövérebb sajtot szeretnénk, adjunk hozzá 1 pohár tejfölt.
(Ezzel a recepttel kapcsolatban szerintem nekem is azok a
kérdéseim, ami Nektek. De azért nem akartam kihagyni.)
Mi áll erről a Bibliában?
A sajt a hadrakeltek ellátásában jelentős tényező. Amidőn
Saul király háborút viselt a filiszteusok ellen, elküldte a táborba az ifjú
Dávidot. Ott szolgált a 3 bátyja. Dávid pörkölt árpát, kenyeret és sajtot vitt
bátyjainak. Ám a sajtot nem nekik szánták, hanem a kapitánynak. Ezzel szerették
volna megnyerni barátságát.
A joghurtot az egész Közel-Keleten kedvelik, hiszen már a
bibliai idők óta készítik. Van olyan biblia-tudós, aki úgy véli, a Bibliában
előforduló vaj helyett talán inkább joghurtot kellene érteni. Ez így általában
nem állja meg a helyét, hiszen a vaj keletkezése annyira egyszerű, mellékes
folyamat, szinte el sem kerülhető. Ezzel együtt néhány helyen megállja helyét a
joghurt, sőt olykor talán ez volna a jobb. A joghurt házilagos elkészítése
egyáltalán nem nehéz.
1 l friss vagy pasztörizált tej, 1 db joghurt, 1 ek. méz.
Csak kiforrázott edényt használjunk.
A friss (!!) tejet melegítsük 85 fokra, majd hűtsük le 43
fokra. A pasztörizált tejet csak 43 fokra melegítsük. Keverjük bele a
joghurtot, zárjuk le az edényt, tegyük meleg helyre - állandó hőmérsékletre
(belecsavarhatjuk plédbe, vagy fűtőtestre tesszük, melegítő párnát is
használhatunk).
Hagyjuk kb. 20 órát állni. Lassan hűtsük le.
Ízlés szerint mézet is adhatunk hozzá.
Az ízesített joghurtból pikáns szószokat is lehet készíteni.
Uborkával, különféle vágott levelekkel, pl. kapor, fűszerekkel, gyümölcsökkel
frissítő ennivaló, önmagában, kenyérhez vagy húsokhoz ehetjük.
Mi áll erről a Bibliában?
Ézsaiás könyvében (7, 15.), ahol Immánuelről szól
(jelentése: Isten velünk van), a vajat, mézet együtt eszik. Itt talán
lehetséges volna a vaj helyett a joghurt olvasat. A méz és a joghurt együtt
nagyon ínycsiklandó étek. Egy pár sorral alább (7, 22.) újból előjön a
kombináció: "... mert vajat és mézet eszik, valaki csak megmaradott e
földön..."
400 g joghurt, 6 db érett barack, 2 alma, 0,5 citrom, 1 ek.
darált mandula, 2 ek. méz.
A barackot 1 kanál mézzel együtt pürésítsük, keverjük el a
joghurt felével.
Reszeljük meg az almát, csavarjuk rá a citrom levét,
keverjük össze a maradék mézzel, joghurttal.
Váltogatva öntsük össze a 2 adagot, hűtsük le.
Egyiptomban már egész korai időkben tartottak libát és
kacsát.
A képi ábrázolásokon láthatók libák, kacsák, struccok,
kakasok, galambok, darvak. Ezeknek nemcsak húsát ették, hanem a tojásokat is.
Befogtak más, kisebb madarakat is, nyilván kivették fészkükből a tojásokat is.
Ézsaiás Istent a tojásgyűjtögetővel hasonlította össze (10,
14.): "... És kezem úgy találta, mint egy fészket a népek gazdagságát; és
amily könnyen elszedik az elhagyott tojásokat, azonképpen foglaltam én el az
egész földet; és nem volt senki, aki szárnyát mozdította, vagy sipogott volna
is! ..."
A Bibliában sok megjegyzés van a tojással kapcsolatban.
A tojás az egész világon a termékenység szimbóluma.
1 nagyobb hagyma aprítva, 4 tojás, 1 ek. vaj, 1 ek. aprított
petrezselyem és snidling, csipet só, kevés oregánó.
Pároljuk a hagymát üvegesre a vajban, üssük bele a
tojásokat, keverjük össze a sóval. Ha kész, szórjuk meg oreganóval, kaporral.
Mi áll erről a Bibliában?
Mózes törvényei között szerepel az, az előírás, hogy kotló
madarat nem szabad a fészkéből kivenni. Ha útközben a fán vagy a földön fészket
lelünk, csak a tojásokat szabd belőle kiszedni; az anyát hagyni kell, hadd
repüljön, akkor nem lesz gond.
"S akkor Jákob ada Ézsaunak kenyeret és főtt
lencsét..." (Mózes I. 25, 34.)
A hüvelyesek a világ minden táján az alapélelmezést képezik.
Fehérje-gazdagok, csak sajnos nem kifejezetten eszményi az összetételük.
Melléjük tejet, tejterméket, tojást, gabonát, diót kell fogyasztani, hogy
meglegyen az a kombináció, amire szervezetünknek szüksége van, mármint
fehérjéből. Ezzel együtt kiváló húspótló jellegük van, sőt néhány szempontból
felül is múlják a húst.
A hüvelyesek említett problémáiról érdekes módon világos
képük van a Föld népeinek a nélkül is, hogy bölcs táplálkozástudósok
vizsgálatait tanulmányozták volna. Mindenfelé kombinálják őket: kukoricamálé és
bab Amerikában, gabonakása és bab Afrikában, lencse és rizs Indiában, Iránban.
Elődeink gabonakását ettek babbal, lencsével.
A Biblia a lencsét, babot, csicseriborsót nevezi meg. A
Mediterránum, illetve a Közel-Kelet a származási helyük. A mi kerti babféléink
D-Amerikából jöttek.
Többnyire együtt vetették, és együtt aratták a gabonával.
Különböző fajtái vannak. Az általunk ismert fajta, a barna
lencse, a kevésbé ismert, kisebb, vörös-vörösbarna lencse. Ezek a
legjelentősebbek.
A 2 fajta között a felhasználásukban is van különbség. A
barnalencsét (tányérlencse) inkább levesek, köretek, főzelékek készítésére
használják, míg a kicsi vörös fajta szószok, kása jellegű főzelékek alapanyaga.
Mindkettő gazdag fehérjében (25%), szénhidrátban (60%), vitaminokban és ásványi
anyagokban.
A Bibliában gyakran említik a lencsét. KI ne ismerné Ézsau
lencseadagjának történetét, amidőn eladta elsőszülöttségi jogát Jákobnak.
(Mózes I. 29-34.) Az Absolon elleni hadjáratban Dávid seregét lencsével látták
el (Sámuel II. 17, 28.).
Samma, Dávid három hősének egyike, megmentette a
lencseföldet a filiszteusok dúlásától (Sámuel II. 23, 11-12.)
100 g hántolt vörös lencse, 1 ek. olívaolaj vagy főzővaj, 1
felaprított hagyma, 2 összezúzott fokhagymagerezd, 1 maréknyi áztatott
csicseriborsó, 1 tk. darált fűszer (koriander, fahéj, kömény), pici szál
sáfrány, 0,5 l víz.
A hagymát üvegesre pároljuk, hozzáadjuk a fokhagymát,
fűszerkeveréket, beleöntjük a lencsét, a csicseriborsót, átforrósítjuk, közben
kevergetjük. Felöntjük vízzel, lassú tűzön fél óráig főzzük. Ha szükséges, a
vizet pótoljuk.
Ez a főzelékféle ne legyen híg. Bármilyen étkezéshez jó
kiegészítés, fogyasztható lángossal is.
Mi áll erről a Bibliában?
(Mózes I. 25, 27-34.) "...Jákob egyszer valami
főzeléket főze és Ézsau megjövén elfáradva a mezőről, monda Ézsau Jákobnak:
Engedd, hogy ehessem a veres ételből, mert fáradt vagyok. Ezért nevezék nevét
Edomnak (edom = vörös). Jákob pedig monda: Add el hát nékem azonnal a te
elsőszülöttségedet. És monda Ézsau: ímé, én halni járok, mire való hát nékem az
én első szülöttségem? És monda Jákob: esküdjél meg hát nékem azonnal, és
megesküvék néki és eladá az ő elsőszülöttségét Jákobnak. S akkor Jákob ada
Ézsaunak kenyeret és főtt lencsét, és evék, ivék, és felkele és elméne..."
120 g hántolt lencse, 0,5 l víz, 1 fej aprított hagyma, 1
szál sáfrány, 1 tk. só, 1 tojás, 1 ek. finomliszt, 1 tojás, olaj a sütéshez.
Pároljuk meg a lencsét úgy, hogy a vizet egészen felszívja.
Ha puha, keverjük pürévé.
A hagymát az olajon pároljuk meg.
A hagymát, az aprított sáfrányt, sót és a tojást keverjük a
lencsébe. Formáljunk labdácskákat, forgassuk meg lisztben, tojásban, süssük ki
bő forró olajban.
Mi áll erről a Bibliában?
Babilon királya Nabukodonozor (Kr. e. 605-562) elhurcoltatta
az előkelő júdaiakat országába. Erről szól Dániel könyve. Néhány ifjúnak a király
palotájában kellett szolgálnia. Meg kellett tanulniuk a káldeusok nyelvét és
írását is. "És rendele nékik a király mindennapi szükségletül a királyi
ételekből és a borból, amelyből ő iszik vala..." (Dániel 1, 5.)
Az előkelő júdai ifjak: Dániel, Ananiás, Misáel és Azariás
voltak.
Dániel attól félt, hogy tisztátalanná válik, ha a király
ételeiből eszik, ezért azt kérte, hadd egyék csak zöldségféléket, és hadd igyék
csak vizet. Köztudott, hogy a zsidóknak szigorú étkezési előírásaik vannak.
A próbaidő elteltével "...szebbnek látszék az ő
ábrázatuk és testben kövérebbek valának mindazoknál az ifjaknál, akik a király
ételével éltek vala. Elvevé ezért a felügyelő az ő ételöket és az ő italukul
rendelt bort, és ada vala nekik zöldségféléket..." (Dániel 1, 15, 16.)
300 g lencse, 3 felaprított közönséges oroszlánfog-levél
(Leontadon hispidus) *, 1 tk. majoránna, 1 finomra vágott hagyma, 2 ek. vaj, 2
tojás, 3-5 ek. zsemlemorzsa, 0,5 citrom leve, 1 tk. só.
2 órára áztassuk be a lencsét. Adjuk hozzá az
oroszlánfog-levelet, hagymát, majoránnát. Kis lángon pároljuk 1 órát, de
ügyeljünk arra, hogy ne égjen le.
Ha elkészült, szitán vagy krumplinyomón törjük át, keverjük
bele a tojást, vajat, annyi zsemlemorzsát, hogy sűrű pépet kapjunk. Adjuk hozzá
a citromlevet, sót.
Tegyük kizsírozott sütőedénybe és süssük 30 percig 180
fokon.
Fogyaszthatjuk fejes salátával, egyéb salátával, lángossal.
(Finom, az oroszlán helyett babérlevelet teszek bele. Knédli
helyett készítem.)
Mi áll erről a bibliában?
Sámuel 2. könyvének végén felsorolja Dávid hőseit. Ők azok,
akik jeles cselekedeteket vittek végbe. Többnyire a filiszteusok elleni
harcokban tanúsított hőstettekről van szó. Dávid hősei közül a 3. Samma volt,
"Ágénak fia".
Léhinél "... összegyűlének a Filiszteusok egy seregbe
ott, ahol egy darab szántóföld volt tele lencsével, a nép pedig elfutott a
Filiszteusok elől. Akkor ő megálla annak a földnek a közepén és megoltalmazá
azt, és megveré a Filiszteusokat, és az Úr nagy szabadítást szerze..."
(Sámuel II. 23, 11, 12.)
A filiszteusok a palesztin tengerpart városaiban éltek. Igen
fejlett technikával rendelkeztek, hiszen, ha az izraelieknek kovácsoltvas
eszközökre vagy fegyverekre volt szükségük, akkor hozzájuk fordultak. "És
kovácsot egész Izráel földén nem lehetett találni, mert a filiszteusok azt
mondták: Ne csinálhassanak, a zsidók szablyát vagy dárdát és egész Izráelnek a Filiszteusokhoz
kellett lemenni, hogy megélesítse ki-ki a maga kapáját, szántóvasát, fejszéjét
és sarlóját..." (Samuel I. 13, 19, 20, 21.)
(* Ennyit találtam: Oroszlánfog (ezüstbúb) réti, közönséges
nyelves-fészkes, sárga virágú fű, jó takarmány. (Palasból) A fészkesen nem
füvek, ha találok még valamit, majd megírom.)
Az Ó- és Újvilág babfajtái egymástól függetlenül fejlődtek
ki.
Az általunk manapság fogyasztott babféleségek alapvetően
eltérnek a Bibliában megnevezett fajtáktól. A bibliai időkben a lóbabot főzték,
Ez, nálunk nem nagyon ismert fajta, az ízletes amerikai fajta egészen
kiszorította. Egyiptomban és Palesztinában azonban még mindig nagyon fontos
szerepet játszik. A babot mozsárban lisztté törik, olykor kölessel keverik, és
sűrű levest főznek belőle.
A lóban 23 % fehérjét, 55 % szénhidrátot tartalmaz. Gazdag
ásványi- és rostos ballasztanyagokban.
350 g fehérbab, 1,5 l víz, 1 tk. oregánó és kakukkfű, 1 tk.
őrölt koriander és kömény, 1 tk. só, 1 aprított hagyma, 1 gerezd zúzott
fokhagyma, 2 ek. olaj, 1 ek. ecet, 1-2 tk. méz.
Áztassuk be a babot éjszakára.
Pároljuk 1-2 órán át együtt a kakukkfűvel, oregánoval. Törjük
meg pürének.
Adjuk hozzá a koriandert, köményt, sót.
A hagymát, fokhagymát pároljuk üvegesre az olajban, majd
keverjük el a babban a mézzel, ecettel együtt.
Friss kenyérrel, olívaolajjal nagyon finom.
Készíthetjük bab helyett csicseriborsóval is.
Mi áll erről a Bibliában?
Sámuel II. könyvében (17, 27-29) Dávid élelem-utánpótlást
kap 3 hű emberétől táborában. Az ennivalók sorában magától értetődően ott
szerepelt a bab is, hiszen ez a bibliai időkben, Palesztinában alapélelem volt.
Ezékiel kenyerében is szerepelt babliszt.
350 g bab, 2 hagyma, 1,25 l víz, 1 ek. őrölt koriander, 5
gerezd zúzott fokhagyma, 1 cs. finomra vágott kapor vagy koriander zöldje, 250
g apróra vágott salátalevél, 2 tk. őrölt édeskömény, 2 tk. só, 2 ek. vaj, 1 cs.
finomra vágott menta.
Éjszakára áztassuk be a babot.
Az egyik felaprított hagymát és a fokhagyma felét forgassuk
át tűzön a vajban, tegyük bele a babot, kis ideig pörköljük. Adjuk hozzá a
salátát, koriandert. Rövid lével pároljuk kislángon 1-2 órát.
Amikor csaknem kész, adjuk hozzá a kaprot, köményt, sót, a
menta egy részét.
Szeljük fel a másik hagymát vékony karikákra, a maradék
fokhagymával együtt kis vajban pirítsuk meg, szórjuk bele a kész ételbe.
Tálaláskor a maradék mentával megszórjuk.
Friss kenyérrel, salátával fogyasztjuk. Finom egyéb
gabonatermékekkel együtt is.
A bibliai időkben 2 fajtája volt ismert. Az egyik a mi kerti
borsónk, a másik a csicseriborsó. Ez utóbbi még manapság is nagyon fontos
szerepet játszik a földközi-tengeri térség népeinek táplálkozásában.
A csicseriborsót - pörkölten vagy összetörve - többféle étel
elkészítésére használják fel. Valamennyi hüvelyes közül ennek a legnagyobb a
zsírtartalma - 4,5%.
A 2 borsóféleséget a Biblia nem említi meg közvetlenül. A
csicseri borsó - mint állati takarmány - egyszer merül fel. Régészeti leletek a
kerti borsó ismertségét bizonyítják.
300 g csicseriborsó, 0,75 l víz, 1 szikkadt zsemle, 1 ek.
búzadara, 1 citrom leve, 2 tk aprított fokhagyma, 2 ek. aprított petrezselyem,
1 tk. őrölt édeskömény, 1 tk. só, 0,5 l olaj (kukoricacsíra olaj).
Áztassuk be a csicseriborsót 24 órára!
Áztassuk be a zsemlét!
Törjük össze a borsót (mixerben vagy nagyobb mozsárban). A
püréhez adjuk hozzá a búzadarát, a kicsavart zsemlét, fokhagymát, fűszereket,
citromlevet. Pihentessük 1 órányit.
Formáljunk belőle 2-3 cm-es labdácskákat (vizes kézzel addig
gömbölyítsük, míg elválik kezünktől). Szikkasszuk szobahőmérsékleten, 1 órán
át.
Forró olajban süssük arany barnára. Csepegtessük jól le!
Kiváló borkorcsolya, de előételnek is tálalható. Az egész
Közel-Keleten szívesen és gyakran fogyasztják. Felafel néven ismerik.
A ki nem sült gombócok igen alkalmasak egy vegetáriánus
fondü-vacsora adalékául is.
(Ajánlom, finom - én sárgaborsóból készítettem és több
búzadarát tettem bele.)
"... vághatsz barmot
és ehetel húst..." (Mózes V. 12, 15.)
"Czédrusfát vág
magának, tölgy és cserfát hoz, ... felét tűzben megégeti, felénél húst eszik:
pecsenyét süt és megelégszik..." (Ézsaiás 44, 14, 16.)
"...Bár megholtunk
volna az Úr keze által Egyiptom földén, a mikor a húsos fazék mellett ülünk
vala..." (Mózes II. 16, 3.)
"Ne légy azok közül
való, a kik borral dőzsölnek; azok közül, a kik hússal tobzódnak..."
(Példabeszédek 23, 20.)
A húsnak központi szerepe van a táplálkozásban, a Bibliában
is. Igaz, több helyütt is int mértéktelen fogyasztására. Ez teljesen egybecseng
a legújabb kutatások eredményével. Az egészséges táplálkozásban 100-200 g
párolt hús már fedezi az egészséges felnőtt napi szükségletét.
A Bibliában eléggé ritkán és mértékletesen fogyasztanak
húst. Átlagosan havonta 2 nagyobb húsétkezési nap van; ez is akkor, amikor
nagyobb ünnepet ülnek. De nemcsak vallásos, hanem a családi események is jó
alkalmak a húsevésre.
A fogyasztásra kerülő állatok húsát illetően azonban - azok
tiszta vagy tisztátalan volta tekintetében - lényeges eltérések vannak a mi
felfogásunkhoz képest.
Néhány állat húsát tilos megenni. A legismertebb ezek közül
a disznóhús.
A sertés eredetileg semmilyen szerepet nem játszott
Izráelben. Ezek az állatok nem találtak megfelelő életfeltételeket arrafelé.
Elsőként a görögök kerültek összeütközésbe a zsidókkal a disznótartás miatt. Ez
az állat - úgy, ahogy van - a zsidók számára tiltott, mint élelemforrás, hiszen
nem kérődző. Meglehetősen heves összeütközésekre került sor emiatt az uralkodó
görögök és az elnyomott zsidók között. Az, hogy a disznó a tilalmi lista élére
került, éppen ezeknek a villongásoknak lett a következménye.
"....Mindazt, a minek hasadt a körme és egészen
kettéhasadt körme van, és kérődző a barmok közt, megehetitek..." (Mózes
III. 11, 1-3.)
A marha, juh, kecske ilyen. pontosan ezeket az állatokat
tartották legelőiken az izraeliek. E viszonylag igénytelen állatok csordában
élnek és - mintegy élő raktárkészletként - sokféle hasznos dologgal ellátják
tulajdonosukat: hússal, gyapjúval, bőrrel, csonttal, szaruval, ...
A teve, szamár, ló túlságosan értékes ahhoz, hogy étkezési
célokat szolgáljon.
1,5 kg bárányhús - combcsont nélkül, 5 gerezd fokhagyma, 2
nagyobb vöröshagyma, só, 1 csapott ek. kakukkfű (tümián), 1 ek. olívaolaj, 2,5
dl víz.
Dörzsöljük be a húst a fokhagymával, olajjal, sózzuk meg,
szórjuk rá a kakukkfüvet.
Tegyük sütőedénybe (cserépedény a legalkalmasabb), vágjuk rá
durva darabokra a hagymát, öntsük rá a vizet. 180 °C-os sütőben süssük kb. 2
órán át. Olykor locsoljuk meg a levével, ha szükséges adjunk még hozzá vizet.
Ha jól átsült és puha, nagy lángon pirítsuk meg ropogósra a
tetejét.
Fejes salátával, bármilyen gabonafélével (köles, árpa,
-kása, főtt búza, ...) tálalhatjuk.
Mi áll erről a Bibliában?
A gazdag Nábál elutasította Dávid üzenetben megfogalmazott
kérését, hogy eleséget küldjön neki és az embereinek. Ezen Dávid igen
felmérgesedett és fegyverrel akart Nábál ellen vonulni. Abigail - Nábál szép és
okos felesége - meghallotta a dolgot és mindenféle jó étellel felszerelkezve
Dávid elé ment, hogy a bajt elhárítsa ostoba férje feje fölül. Az
élelmiszerszállítmányban volt 5, már fogyasztásra kész birka is, továbbá
kenyér, bor, mazsola, füge, a "öt mérték pergelt búza".
Midőn Nábál meghalt, Dávid feleségül vette Abigailt. (Sámuel
I. 25.)
1,5 kg-os báránycomb csontjával együtt, 2 gerezd aprított
fokhagyma, 1 ek aprított friss kapor (esetleg szárított), só, 1-1 dl víz,
borecet, citromlé.
Dörzsöljük be a combot kaporral. Tegyük sütőedénybe
(cserép), locsoljuk rá a citromlét, vizet, ecetet, tegyük bele a fokhagymát,
fedjük le és hagyjuk állni éjszakára.
Másnap sózzuk meg, 180 °C-os sütőben 2 órányit süssük.
Közben öntözgessük a levével.
Friss kenyérrel, salátával fogyasszuk. Adhatunk hozzá
zöldbabot és gabonafélét is. Jó vörösbor illik hozzá.
Mi áll erről a Bibliában?
Mielőtt Saul Izráel királya lett, Sámuel próféte felkente
őt, mint Isten választottját. Isten rendelése szerint Saul és Sámuel találkoztak
abban a városban, ahol Sámuel élt.
Sámuel felismerte Saulban Isten küldöttét és meghívta
magához, hogy egyen vele. Sault a díszhelyre ültette és egy külön, számára
félretett különleges húsdarabot is kapott. "És mondta Sámuel a szakácsnak:
Hozd elő azt a darabot, amelyet odaadtam néked, és amelyről azt mondám, hogy
tartsad magadnál. Akkor a szakács felhozta a czombot, és ami rajta volt, és
Saul elé tevé..." (Sámuel I. 9. 23. és 24.)
A kecske- és birkahús mellett a marha húsát fogyasztották
leggyakrabban. Legjobban a borjút kedvelték, mert omlósabb volt a húsa.
4-6 szelet hús, só, 2 ek. vaj.
A forró vajban süssük a hús mindkét oldalát 4-4 percig.
Sózzuk meg.
Forrón tálaljuk.
Együnk hozzá frissen sütött lángost vagy fehérkenyeret és
zöldsalátát. Nagyon jó hozzá a friss író vagy bármilyen joghurtféleség.
Mi áll erről a Bibliában?
Amidőn Ábrahámot meglátogatta 3 férfiú, és megjövendölték
Izsák születését, Sára frissen sütött lángost, borjúsültet és tejet adott
nekik, hogy megerősödjenek és lássák: szívesen fogadott vendégek. (Mózes I. 18,
1-33.)
A nomádoknál az a szokás, ha egy különösen előkelő vendég,
de akár egy egyszerű idegen a sátrukba lép, akkor a legjobbal kínálják, mert
ezt követeli a vendégbarátság. A vendégbarátság szent kötelesség volt, minden
betérő kapott enni és inni és senkinek nem kellett attól tartania, hogy
elutasítják.
500 g darát sovány marhahús, 1 aprított hagyma, 1 gerezd
zúzott fokhagyma, 50 g búzadara, 2 tk. só, 1 tojás.
Gyúrjuk össze a húst, hagymákat, darát, sót, tojást, amíg
elválik a kéztől. Formáljunk belőle apró, tojás alakú gombóckákat.
Forraljunk fel 1 l vizet, ebben kis lángon főzzük fél órát a
gombócokat. Szűrjük le. Pirítsuk meg kissé faszénparázson.
Főzés nélkül is megsüthetjük parázson, vagy nyárson.
Finom hozzá a joghúrt-szósz, az uborka, friss kenyér,
különféle fűszernövények.
Mi áll erről a Bibliában?
Ézsaiás beszéli el, mit lehet a fával tenni: "Azokból
az ember tüzet gerjeszt, vesz belőlük és melegszik, meggyújtja, és kenyeret
süt... felét tűzben megégeti, felénél húst eszik; pecsenyét süt és megelégszik,
és aztán melengeti magát..." (Ézsaiás 44, 15. és 16.)
750 g apróra vágott marhahús, 2-3 hagyma felkarikázva, 3 ek.
olívaolaj, 2 gerezd zúzott fokhagyma, 1 cs. póréhagyma szeletelve, 1 szeletelt
zellergumó, 1 tk. kömény vagy koriander, 1 ek. aprított kapor, 2 tk. só, 1 l
víz.
Forró olajban pároljuk meg a hagymákat, zellert. Szedjük ki
az olajból, még egy kevés olajat öntsünk a maradék olajhoz és forgassuk át
benne a húst. Fűszerezzük meg, tegyük bele a hagymás keveréket.
Öntsük fel vízzel és 1 órán át főzzük.
Friss kenyérrel, tejföllel fogyasszuk.
Mi áll erről a Bibliában?
A legkülönbözőbb módon tör ki a panasz az izráelitákból a
Mózes által vezetett pusztai vándorút során, a rossz étkezés, az éhezés meg az
egyhangúság miatt. Sóvárogva gondolnak vissza azokra a finom ételekre, amelyeket
az egyiptomiaktól kaptak: "...Bár megholtunk volna az Úr keze által
Egyiptom földén, a mikor a húsos fazék mellett ültünk vala, a mikor jól
lakhattunk vala kenyérrel..." (Mózes II. 16, 3.)
1 kg felszúrt borjúszegy, 1 tk. só, 100 g tisztított
mandula, 50 g tisztított pisztácia, 3 ek. aprított fűszernövény (menta,
petrezselyem, zeller), kevés só, 3 tojás, 50 g zsemlemorzsa, 2 ek. vaj, 0,5 l
bor.
A húst sózzuk be.
A tojások sárgáját válasszuk el a fehérjétől. A fehérjéből
verjünk habot.
A zsemlemorzsát áztassuk be.
Keverjük el a tojássárgájával a mandulát, pisztáciát, sót,
fűszereket, adjuk hozzá a tojáshabot, morzsát. Töltsük a szegybe, varrjuk be a
nyílást.
Tegyük sütőedénybe, öntsük rá a bort. Jó 2 órányit süssük.
Szedjük ki a cérnát, szeleteljük fel.
A friss fejes saláta a legjobb hozzá.
Mi áll erről a Bibliában?
Mózes IV. könyve rendelkezik a Léviták és papok
szolgálatainak díjazásáról. Áron és fivérei, azaz a Lévi törzsből származó
rokonai rendeltettek arra, hogy a Szenthajléknak ügyeire ügyeljenek.
"...minden ő áldozatjok, akár ételáldozatjok... amelyek tűzzel meg nem
égettetnek .. tieid legyenek... a miképpen a meglóbált szegy és amint a jobb
lapoczka is tiéd lesz..." (Mózes IV. 18.)
1 kg marhahús, 1 hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 cs. póré, 1
zellergumó, 1 tk. fűszerkeverék (koriander, kömény, babér), 1 tk. só, 1,5 l
víz.
Főzzük a hús nélkül a hozzávalókat. Rövid forrás után tegyük
bele a húst, nagyon lassú tűzön 1,5 -2 órán át, főzzük.
Friss kenyérrel, savanykás szószokkal, gabonakásával, vagy
pároltzöldségekkel, sőt vágott, friss fűszernövényekkel is nagyon jó.
Mi áll erről a Bibliában?
A főtt hús gyakran fordul elő a Bibliában. A
törvényszövegekben pontos előírások vannak arra, hol és hogyan kell húst főzni,
és azt ki eheti meg.
Az áldozati edényt, ha cserépből van, össze kell törni, a
fémedényt el kell dobni, ha abban főtt a bűnökért az áldozat.
Előírás van arra is, hogy a húst a sátor bejáratánál kell
főzni.
1 kg marha- vagy bárányhús, 1 hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1
szál póréhagyma, 1 kisebb zellergumó, 1 tk. fűszerkeverék (koriander, kömény,
babérlevél), 1 tk só, 1,5 l víz, 2 ek. aprított petrezselyem.
Tegyük bele a vízbe az összes fűszert és zöldségfélét, majd
a húst és nagyon kis lángon, lassan főzzük kb. 1,5 órán át.
Emeljük ki a húst, vágjuk fel kis kockákra. Tegyük vissza a
forró levesbe.
Friss petrezselyemmel megszórva tálaljuk. Ehhez a leveshez
kitűnő a pirított fehér kenyér.
Mi áll erről a Bibliában?
Amidőn Gedeon elhívattatott Izráel bírájául, a hírhozó Isten
angyalának ételt vitt. Gedeon vitt oda kenyeret, húst és külön fazékban
húslevest is. "... és mondá néki az Isten angyala: Vegyed a húst és a
kovásztalan kenyereket és rakd erre a kősziklára, és a hús levét öntsd rá.. és
építe ott Gedeon oltárt az Úrnak, és nevezé azt Jehova- Salomnak (azaz: az Úr a
béke)." (Bírák 6.)
800 g apróra vágott borjúhús, 1 tk só, 2 ek. olaj vagy vaj,
2 ek, aprított, friss kapor, 1 citrom reszelt héja, 1 kis pohár víz, 1/4 l
fehérbor.
Forgassuk meg a húst a forró olajban, adjuk hozzá a sót,
citromhéjat, bort és pároljuk lassan 3/4 óráig.
Adjuk hozzá a kaprot és a vizet, forraljuk fel.
Mi áll erről a Bibliában?
A Biblia alkalmat is felsorol, amikor levágnak és
feldolgoznak egy borjút.
Saul király szerette volna megtudni a jövőjét, ezért
felkeresett egy jósnőt. "...vala pedig az asszony házánál egy hízott borjú
és sietve levágta azt... és vivé Saul elé..." (Sámuel 1. 28, 24. és 25.).
Tekintve, hogy Saul mégiscsak király volt, nyilván nagyon
igyekezett, hogy kitegyen magáért, és valami ínyencséggel rukkoljon ki. A
kapor, meg a borjú együtt kiváló ízhatást kelt, nem kizárt, hogy az asszony éppen
kaprosan készítette el a királyi eledelt.
A juhok mellett a kecskék voltak a legfontosabb mezei
állatok az izraelitáknál. A kecskék nagyon igénytelen állatok, még a
legsivárabb vidéken is találnak maguknak táplálékot. A tüskés bokrok leveleit
is le tudják szedegetni. A hús mellett tejjel, sajttal, bőrrel, tömlővel,
tülökkel látták el a vándorló patriarchákat, Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és
Lábánt.
A kecskék bőréből készültek a sátraik, a tömlőkben a vizet,
tejet, bort szállították, a tülkök zeneszerszámok, jeladó eszközök voltak.
(Jerikó falai a tülkök hangjára omlottak össze.)
1 nyolc hetes gida, vagy kecskehús, de csak 6 hónapnál
fiatalabb állatból, 1 hagyma felkarikázva, 1 tk. só, 1 ek. kakukkfű (tümián), 3
ek. olaj.
Vágjuk fel a húst fél cm széles, 2-3 cm hosszú csíkokra.
Keverjük a kakukkfüvet a hús közé.
Forrósítsuk meg a sütőedényt, tegyük bele az olajat,
pörköljük át benne a húst. Tegyük bele a hagymát is és süssük egy kicsit,
sózzuk meg és pároljuk meg.
Forrón tálaljuk kis tejföllel, joghurttal, vagy sajttal.
Hozzá egy pohár vörös bor egészen összhangban áll a bibliai kívánalmakkal.
Mi áll erről a Bibliában?
Nem sokkal az után, hogy Ézsau eladta elsőszülöttségi jogát,
apja arra kérte, menjen vadászni és hozzon neki vadat. Ezt készítse el és hozza
oda neki.
Izsák ezt követően meg akarta őt áldani. Rebeka, Ézsau és
Jákob anyja meghallotta a beszélgetést és elküldte Jákobot, hogy hozzon a
nyájból 2 kecskegidát, melyet majd úgy készít el, mintha vadhús lenne.
Egy további csel révén Jákob, Ézsaunak öltözve, megszerezte
az atyai áldást. Ez az áldás tette őt a hagyományok hordozójává, melyből Izráel
ered. (Mózes 1. 27, 1-29.)
Hogy ez után mi lett Ézsauval, azt megtudhatjuk a
vadpecsenye után, melyet ő készített.
A Biblia több helyen is szól a vadászatról. A vadhúsok
tekintetében is meg kell felelni a tisztasági előírásoknak. Így tulajdonképpen
csak patás állatok jöhetnek szóba (a szárnyasok és halak tekintetében külön
előírások vannak).
A leggyakoribb patás állatok: a szarvas (mezopotámiai
dámvad) és a zerge. A kecske a háziasítása előtt az egyik fontos húsforrás a
gazella volt. Az állatokat gödörcsapdával, hálóval, íjjal, nyíllal ejtették el.
Az ókori Közel-Kelet képi ábrázolásaiban és a költészetében
a gazella kiemelkedő szerepet játszik. Az Énekek Énekében is összehasonlítja
szerelmét a szarvassal és a gazellával a vágyódó menyasszony.
800 g őzhús kockára vágva, 4 nagy hagyma felkarikázva, 3
gerezd fokhagyma, 2 ek. frissen aprított fűszernövény (kakukkfű, kapor, menta,
koriander), só, vaj.
Húzzuk külön nyársra a húskockákat és a hagymakarikákat,
süssük meg parázson (grillen, vagy kis sütőedényben kevés vajon). A fokhagymát
is "izzasszuk" meg kissé.
A sült húst szórjuk meg a hagymákkal, fűszerekkel, sózzuk
meg.
Salátával, friss kenyérrel, borral kínáljuk. A különböző
mártások fokozzák az ízeket (tejfölös, joghurtos, sajtos, gyümölcsös,
édes-savanykás szószok).
Javaslat: A vadhúsnak jobb lesz az íze, ha 2 napig
marináljuk. Ehhez vegyünk 1,5 l borecetet, fűszerezzük babérlevéllel,
korianderrel, 1 fahéj rudacskával és tegyük bele a húst pácolódni.
Mi áll erről a Bibliában?
Alighogy Izsák megette a kecskehúst, amit Jákob vitt neki,
megjött Ézsau a vadászatból. Elkészítette a húst apjának, feltehetően egy őzet
vagy dámvadat. Amikor odavitte, apja megkérdezte, mit akar, hiszen már evett és
meg is áldotta őt. Amikor Izsák és Ézsau rájöttek a csalárdságra, Ézsau
vigasztalhatatlanná vált, Izsák pedig reszketett a méregtől. Ézsaut immár
másodszor csapta be fivére és másodszorra is az evéssel összefüggésben. (Mózes
I. 27, 3-40.)
Első alkalommal Ézsaut tévútra vitte az éhség és Jákob
csábító ennivalója. Így feladta elsőszülöttségi jogát, majd elszalasztotta a
neki szánt atyai áldást.
Izsák későbbi áldása Ézsaunak már csak sovány vigasz volt. A
hatalom és a javak Jákobra szálltak. Így amikor Izsák elhunyt, Jákobnak
menekülnie kellett, mert Ézsau meg akarta őt ölni. Az atyai áldás szerint Ézsau
csak abban az esetben élvezheti jogait, ha már félreállította a bátyját. (Mózes
I. 21.)
A Bibliában legfontosabb madár a galamb. A legrosszabb
esetben áldozati madár. Sőt, gyaníthatóan a leggyakoribb áldozati állat, hiszen
sokan voltak, akik nem tudtak nagyobb állatot venni, ill. adni. A Bibliában megengedett,
hogy a juhot a galambbal helyettesítsék.
A libát ugyan sehol nem említi a Biblia, de okkal
feltételezhető, hogy szerepelt az izráeliták étlapján. Egyiptomban számos képen
ábrázolnak libákat, másrészt semmi ok sincs arra, hogy tisztátalannak minősüljön.
A rómaiak is nagyon kedvelték a libamájat.
Az izráeliták viszonylag későn ismerték meg a számukra
annyira megszokott házi tyúkot. Legkorábban Kr. e. a VI. században terjedt el a
tyúktartás. Indiából, Perzsián át Izráel és Egyiptom felé.
A Bibliában nagy kereslet nyilvánul meg a vadon élő
szárnyasok iránt. A legismertebb talán a fürj volt, mely a pusztai vándorlás
során talán az éhhaláltól mentette meg a zsidókat. Kedvelt vadászzsákmány volt
a szirti fogoly is. De mindenféle kisebb-nagyobb szárnyast is vadásztak -
hurokkal, hálóval, csapdával. A galambok jó része is vadon élt, akárcsak ma.
4 megtisztított galamb, 100 g vaj, 2 fej finomra vágott
hagyma, 100 g durván összemorzsolt zsenge búza, 2 tk. finomra vágott menta, 2
ek. píneadió*, 1 ek. mazsola, 1-2 tk. só, 3/4 l víz, 0,5 l tyúkhúsleves.
Forrósítsuk meg a vaj felét, süssük benne a hagymát barnára,
tegyük hozzá a búzát, 1 kk. sót, a mentát. forgassuk át 2-3 percig a vajban,
tegyük félre.
A galambokat töröljük szárazra, dörzsöljük be sóval. Töltsük
meg a 5-5 kanál búzás keverékkel, varrjuk be. A lábakat kössük össze. A maradék
vajjal kenjük be a madarakat.
Mellükkel felfelé tegyük serpenyőbe, töltsük fel vízzel,
forraljuk fel és tegyük a sütőbe. 180 fokon pároljuk 60 percig - fedő alatt.
Locsoljuk meg a levével, és fedő nélkül pirítsuk 20 percig.
Forraljuk fel a levest, tegyük bele a búzás keverék
maradékát, kevergetés közben forraljuk fel, lassú tűzön pároljuk 30 percig.
A galambokat a levesbe főtt körettel tálaljuk. Előételként
vagy egyik fogásként fogyasztjuk.
Mi áll erről a Bibliában?
A Biblia visszatérően említi a galambot. Az egyik
gyermekágyas kismamának a szülés után egy 1 éves bárányt vagy szirti galambot,
ill. gerlét kellett áldoznia. Ha nem telik bárányra, megválthatja két
"gerlicével és 2 galambfival". (Mózes III. 12, 8.)
"...mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai a
Mózes törvénye szerint felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak. (A
mint megíratott az Úr törvényében, hogy minden elsőszülött fiú az Úrnak
szenteltessék.) És, hogy áldozatot adjanak, a szerint, a mint megmondatott az
Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy 2 galambfiat ..." (Lukács 2,
22-24.)
(* Egy kis kiegészítés:
URANIA NÖVÉNYVILÁG -
Gondolat K. 1974.
Mandula- vagy pineafenyő: a Földközi tenger vidékén,
Kisázsiától a Kanári szigetekig fordul elő. Ehető magjaiért már a római időktől
kezdve termesztették, ezért ma már nem lehet a természetes előfordulási
területét megállapítani. A 15-20 m magas fát idősebb korában nagyon
jellegzetes, ernyőszerű koronájáról lehet megismerni. Merev, világos zöld tűi
15-20 cm hosszúak. Tojásdad, gömbszerű tobozainak hossza 8-15 cm, vastagsága 15
cm. Különösen nagy a gyantatartalmuk.
A magvak feltűnően nagyok, a 2x2 cm-t is elérik, fahéjbarna
színűek, ízük a mandulára emlékeztet. A magot Olaszországban pinyoli (pignoli)
néven ismerik, s már Plinius idejében is értékelték, mézben konzerválták. A
pompejben feltárt éléskamrákban is, a rómaiak angliai hadseregtáborainak
hulladékéban is megtalálták a héját. Ebből arra következtetnek, hogy a római
légionisták fejadagjában jelentős szerepe volt.
Ma Olaszországban édességek készítésére használják a
pinyolit és a földimogyoróhoz hasonlóan, pirítva fogyasztják.
Gyógyszeripari célra a belőle nyert olajat használják.
A tobozpikkelyeket a maghéjjal együtt fűtőanyagnak, csersav
tartalma miatt halászhálók festésére használják.
A durva, rostos fát épület-, bánya- és asztalosfának
dolgozzák fel.)
1-1,5 kg-os gyöngytyúk, olívaolaj, 2 nagy hagyma aprítva,
0,5 tk. kurkuma, 200 g dióbél pépesen, 1 ek. durvára darált dióbél, 1 l víz, 2
tk. só, 1-1 borospohárnyi gránátalmalé, citromlé, 50 g cukor.
Vágjuk négyfelé a tyúkot.
Pirítsuk meg olajban a hagymát, tegyük bele a kurkumát.
Adjuk hozzá a pépes diót, a vizet, sót, keverjük össze, tegyük fel főni.
Forró olajban süssük át kicsit a húst, majd tegyük ezeket a
mártásba. Rövid forralás után kis lángon pároljuk 1 órányit.
Adjuk hozzá a gránátalmalét, citromlét, cukrot és főzzük még
negyed óráig.
Tálalás előtt a húsdarabokat öntsük le a mártással.
Köretnek árpakása, rizs, zöldsaláta illik hozzá és friss
kenyér, vörösbor.
Mi áll erről a Bibliában?
A Királyok könyvében leírják Salamon király gazdagságát,
megemlítik a gyöngytyúkot is, melyet messziről hoztak neki. (Királyok I. 10,
14-29.)
A gyöngytyúk mellett természetesen ismeri a Biblia a házi
tyúkot is. A kakas büszke járású, a tyúk Isten gondoskodásának jelképe:
"...hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk
egybegyűjti kis csirkéit szárnyai alá..." (Máté 23, 37.)
A baromfifélék között a legismertebb jószág az
Újtestamentumban van. Amidőn Jézus utolsó napja elkövetkezett, azt jövendölte
tanítványainak, hogy mindannyian el fogják hagyni. Péter azt ígérte, hű marad
hozzá. Jézus azt válaszolta, hogy mielőtt még a kakas kétszer kukorékol, bizony
háromszor is el fogja őt árulni.
"És másodszor szóla a kakas. És Péternek eszébe juta a
beszéd, a melyet Jézus monda neki, és sírva fakada..." (Márk 14, 72.)
(* Kipróbáltam, persze közönséges csirkével és lefedett
Jénaiban, a sütőben. Attól tartottam ugyanis, hogy leég a dió. Nagyon-nagyon
finom volt, ajánlom!)
8-10 db fürj, 2 tk. só, 4 ek. vaj, 1 pohár vörösbor.
Olvasszuk fel a vajat, kenjük le vele a fürjeket. A vaj
maradékát forrósítsuk meg, forgassuk át benne a madarakat, adjuk hozzá a bort.
Kis lángon pároljuk 45 percet, ha kell, kevés vizet öntsünk alá.
Friss kenyér, saláták, kompótok, mindenféle gabonakása
ízletes körete ennek az ételnek.
Mi áll erről a Bibliában?
A zsidók már több mint 1 hónapja bolyongtak a pusztában,
elfogyott az élelmük. Vágyódva gondoltunk vissza az egyiptomi húsosfazékra és
kenyérre. Felpanaszolták Mózesnek és Áronnak, szándékosan hozták el, hogy
rombolásra és éhhalálra jussanak. Isten erre megígérte az izráelitáknak, hogy
az égből kenyér hullik majd, és estére húshoz jutnak.
"És lőn, hogy estve fürjek jövének fel és ellepék a
tábort, reggel pedig harmatszállás lőn a tábor körül... Mózes pedig monda
nékik: Ez az a kenyér, amelyet az Úr adott néktek eledelül..." (Mózes II.
16.)
"És szél jöve ki az Úrtól és hoza fürjeket a tengerről
és bocsátá a táborra egynapi járásnyira egy felöl, és egy napi járásnyira más
felöl a tábor körül és mintegy sing magasságnyira a földnek színén... akkor
felkele a nép és ... gyűjtének magoknak fürjeket..." (Mózes IV. 11,
31-32.)
De hát miként kerülhettek a fürjek ilyen tömegben a
pusztaság közepébe, a zsidók táborába?
A fürj vándormadár, a sztyeppékről rendszeresen útra kel
Afrika felé. Kora ősszel szoktak átvonulni a Sínai-félszigeten. Ha az útjukat a
tenger felöl teszik meg, akkor a parthoz érve már annyira fáradtak, hogy
pihenésük közben kézzel is összeszedhetők. A bibliai időkben nyilván még óriási
tömegben húztak a téli szállás felé- Még a rómaiak is arról írnak, hogy
hatalmas felhőrajokban vonultak.
"Mindazokból, a melyek a vizekben élnek, ezeket
ehetitek meg: aminek úszószárnya és pikkelye van a vizekben, tengerekben és
folyóvizekben, azokat mind egyétek meg. A minek pedig nincsen úszószárnya és
pikkelye a tengerekben és folyóvizekben, legyen az akármely vízben élő állat,
mid utálatos az néktek..." (Mózes III. 11, 9-10.)
A korai keresztényeknél a hal fontos szimbólumnak számított.
A görög hal szó, az ICHTHUS, Jézus egyik jele volt; az üldözött keresztények
titkos jele.
Azt, hogy a bibliai időben milyen halféleséget ettek,
sajnos, nem tudjuk meg a Bibliából. A halat csak általánosságban említi, mint
tengeri vagy folyami halat, kivált a nílusi halat.
1 kg hal (édesvízi, vagy lazac, tőkehal), 450 g liszt, 0,5 l
langyos víz, 0,5 tk. sütőpor (vagy szódabikarbóna), 0,5 tk. só, 1,25 l olaj a
sütéshez.
Szeljük fel a halat 3x5 cm-es darabokra.
300 g lisztből, só, víz, sütőpor hozzáadásával keverjünk
palacsintatésztát és hagyjuk pihenni 1 órát.
A halat forgassuk meg a maradék lisztben. Mártsuk meg a
palacsintatésztában, és forró olajban süssük pirosra.
Citromkarikákkal, friss kenyérrel tálaljuk. Finom mellé a
saláta és más zöldféle, vagy bármilyen gabonaféle is.
A sült hal elsőrangú előétel.
Mi áll erről a Bibliában?
Azon a napon történt, amikor Jézus feltámadt. A tanítványok
maguk sem tudták, mihez is tartsák magukat. Ellentmondásos híresztelések kaptak
lábra, köztük olyan is, hogy Jézus feltámadt.
Két tanítvány elindult haza Emmausba. Csatlakozott hozzájuk
egy férfi, akit csak a kenyérszegésnél ismertek fel este: Jézus volt az. Ám
egyszer csak eltűnt. Azonnal Jeruzsálembe indultak, hogy elmondják az
apostoloknak és a tanítványoknak. Ekkor Jézus is megjelent közöttük. Megrémültek
és féltek, kétkedtek, csakugyan ő-e az. Ekkor Jézus így szólt: "..van-é
valami ennivalótok? Ők pedig adának néki egy darab sült halat és valami lépes
mézet." (Lukács 24.)
4 nagyobb friss articsóka, 0,5 citrom leve, só, 1 l víz.
Ecetes vízben mossuk meg az articsókát, hagyjuk lecsepegni.
Óvatosan tegyük forrásban lévő sós vízbe, öntsük hozzá a
citromlevet, főzzük 45 percig.
Az articsóka akkor puha, ha levelei már könnyedén elválnak.
Tálalhatjuk melegen, hidegen, a legkülönbözőbb mártásokkal.
Az egyik legjobb az ízesített salátalé.
Salátalé: egy borospohárnyi olaj, 4 ek. borecet, 2 ek.
száraz bor, csipetnyi só, 1 tk. méz.
Mi áll erről a Bibliában?
Sok helyen olvashatunk tövisről, bogáncsról, aszatról, amely
belepi a szántót, és lehetetlenné teszi az aratást. Ismételt fenyegetésként
tövis és bogáncs sújtja azokat, akik Isten ellen vétenek, mondják a bölcsek és
próféták. "...töviset és bogáncskórót teremjen tenéked; s egyed a mezők
füvét..." (Mózes I. 3, 18.) Az articsóka tulajdonképpen egy ehető
bogáncsféle, már az ókorban is ismerték, nagyon kedvelték a görögök és a
rómaiak is.
1 db uborka, 1 gerezd zúzott fokhagyma, 0,5 tk. só, 1 pohár
joghurt (aludttej), 1 ek. aprított menta.
A hámozott uborkát aprítsuk kis kockákra, keverjük össze a
többi hozzávalóval.
Ebben a formájában is kitűnően megy mindenféle húsételhez.
Önmagában is fogyasztható kenyérrel, de többféle saláta lényeges alkotóeleme,
ízesítő összetevője.
1 cs. póréhagyma karikára szelve, 2,5 dl víz, 1 fej apróra
vágott hagyma, 1 ek. vaj, 2 tk. őrölt fűszer (koriander, kurkuma, oregánó), 1
tk. só.
Pároljuk meg a vajban a vöröshagymát, adjuk hozzá a
fűszereket, egy kicsit süssük át, hűtsük le egy kevés vízzel, sózzuk meg,
tegyük bele a pórét. Gyenge tűzön pároljuk 15 percig.
Kiváló zöldségféle, bármilyen ételhez adhatjuk, amely mellé
köret vagy saláta kívánkozik.
1 fej endívia saláta, 2 cs. spenót, 1 apróra vágott kemény
tojás, 2 ek. olvasztott vaj, 1 apróra vágott hagyma, 1 gerezd zúzott fokhagyma,
1 ek. mustár, 2,5 dl víz, 1 tk. só.
Alaposan mossuk le a leveleket, nagyjából vágjuk össze,
dobjuk forrásban lévő sós vízbe, rövid ideig pároljuk. Adjuk hozzá a mustárt,
hagymákat, tojást, keverjük össze. Öntsük rá a vajat.
Kenyérrel fogyasztjuk.
1 fej endívia, 1 kisebb hagyma aprítva, 20 g durván őrölt
mandula (dió), 1 gerezd fokhagyma, 2 ek. olaj, 1 ek. ecet, só, kevés cukor vagy
méz.
Az endíviát vágjuk vékony csíkokra.
Dörzsöljünk be egy tálat fokhagymával. Tegyük bele a
salátát, mandulát, hagymát.
A többi hozzávalóból keverjünk mártásszerű öntetet, tegyük a
salátára, forgassuk át.
Mi áll erről a Bibliában?
Már 2 éve vándorolnak a zsidók a pusztaságban. Mannával
táplálkoznak és egyre inkább kedveszegettek, morgolódósak; el-elfogja őket a
vágyakozás a jóféle ételek iránt, melyeket Egyiptomban ehettek:
"...kicsoda ád nékünk húst ennünk? Visszaemlékezünk a halakra, amelyeket
ettünk Egyiptomban ingyen, az ugorkákra és dinnyékre, a póréhagymákra,
vereshagymákra, fokhagymákra..." (Mózes IV. 11, 5-6. és 4.)
"...és lakozék abban, míg meghal a főpap, aki
felkenekedett a szent olajjal..." (Mózes IV. 35, 25.)
"Egy samaritánus ... hozzá járulván, bekötözé annak
sebeit, olajat és bort töltvén azokba..." (Lukács 10, 33. és 34.)
Nem tekintve a bort, az olíva, az olajfa tett szert a
legnagyobb jelentőségre a Közel-Keleten. Bogyóiból sajtolják az olajat, melyet
nagyon sokféleképpen használnak. Szükség van rá a főzésnél, de ezzel kenik meg
az oltárokat és kultikus köveket, a papokat, királyokat és holtakat, ez ég a
mécsesekben, de gyógyászati és kozmetikai célokat is szolgál. Palesztinában még
ma is megvan az olajfa egy vadon élő változata. Évezredek óta ismerik és
használják. Egyáltalán nem ritka az ezeréves példány sem, nagyon gyorsan nő és
igen sokáig él.
A friss bogyók nagyon keserűek, ezért előbb sós vízbe teszik
őket.. Ezt az előáztatott olajbogyót már szinte minden fogáshoz ehetjük.
Különösen finom kenyérrel és sajttal.
A bogyókat mozsárban vagy olajprésben felaprítják, a belőlük
kicsöpögő olajat korsókban fogják fel. Többféle minőségben állítják elő, a
sajtolási eljárástól és az eltérő fajtáktól függően.
A Bibliában nagyon gyakran előfordul az olívaolaj vagy
olajfa. Szinte az olívaolaj volt az egyetlen olyan zsiradékféle, amelyet
főzéshez vagy testápoláshoz felhasználhattak.
A nők nagyon kedvelték az illatosított olajokat (Eszter 2,
12.).
Sámuel előbb Sault kente Izráel első királyává (Sámuel I. 9,
1-10. és 16.), amikor azonban Isten elfordult tőle, akkor Dávidot kente fel
királlyá (Sámuel I. 1. 16.).
Egy asszony tisztelete jeleként olajat öntött Jézus fejére.
hiszen az olaj drága dolog volt (Márk 14, 3.)
Az olajjal lekenés volt az utolsó szolgálat, amelyet egy
halottnak elvégeztek.
A vízözön után a galamb olajágat hozott a béke jeleként
csőrében Noé bárkájára (Mózes I. 8, 11.). Az olajág, azóta is a béke egyik
jelképe.
Akár a többi pálma rügye és gyenge belseje, a datolyapálma is
kitűnő zöldféle ennivaló.
A pálmahajtásokat salátaként vagy - mint a spárgát - világos
öntettel tálalhatjuk, esetleg forró vajjal meglocsolva. A fűszerezéssel
óvatosan kell bánni, mert elveszhet a kellemes, zsenge zamata. (Nálunk
D-Amerikából származó konzervként lehet kapni.)
A retket ugyan név szerint nem említi a Biblia, de jó okkal
feltételezhetjük, hogy már a Biblia embere is ismerte. A piramisok feliratai
között a hagyma, fokhagyma mellett a retket is említik. Igen nagy
valószínűséggel állíthatjuk, hogy Elő-Ázsiából származik.
A zellert sem említi a Biblia, ám Egyiptomban nagyon jól
ismerték és igen nagyra becsülték.
Karikára vágva, sózva, vajban megpárolva adhatjuk hús mellé
vagy gabonakásához köretnek.
Hidegen ecettel, olajjal, sóval ízesítve, kenyérrel
fogyasztható.
Zöldjét húsok, egytálételek fűszerezésére használjuk.
A szőlő, a gabona és az olajfa mellett, az egyik
legfontosabb növény a Bibliában. Mustot, bort, friss szőlőt, mazsolát nyertek
róla.
50 db friss vagy konzervált szőlőlevél, 500 g darált
marhahús, 1 gerezd zúzott fokhagyma, 1 fej aprított hagyma, 2 ek. olívaolaj,
250 g gabonaféle (rizs, árpagyöngy, burizs), 80 g darált mandula, 1-1 ek.
vágott petrezselyem, menta, 2 ek. citromlé, só, 2 dl víz vagy húsleves.
Ha friss levelet használunk, 15 percre tegyük lobogó vízbe.
Csepegtessük le.
Pároljuk meg a hagymákat olajban, majd tegyük bele a húst,
forgassuk át néhányszor és tegyük rá a többi hozzávalót is. Nagyon lassan
pároljuk addig, míg a levét elpárologja. Hagyjuk kihűlni.
Töltsük meg a leveleket, göngyöljük fel, a végeket tűrjük
be.
Tegyünk tűzálló edény aljára néhány szép levelet, helyezzük
rá a töltikéket, öntsük rá a húslevest. Szorosan fedjük le, tegyük sütőbe, és
30-40 percig hagyjuk főni.
Az ínyenc étkezések szükségszerű kelléke.
A bibliai konyha csaknem minden fogásánál találkozunk vele,
nyersen, főzve, salátaként, salátákhoz, dekorációkhoz használva.
A biblia sokféle fűszernövényt ismer. Ezek közül néhányat ma
már nem használunk, sőt nem is ismerünk. Több fűszernövény ma nem a konyhákban,
hanem kozmetikai célokra szolgál.
Származási helye a Földközi-tenger K-i medencéjének térsége,
így tehát Palesztina is.
Illóolajban nagyon gazdag. Fűszerként magvait használjuk,
többnyire süteményekbe tesszük őrölt formában. Az egészben lévő magvakat
főzelékekhez, egytálételekhez használhatjuk. Fénytől védve, jól lezárva kell
tárolni.
A Bibliában Máté írásában fordul elő (23, 23.).
A legújabb bibliafordításokban az ánizs helyett egyre
gyakrabban kaprot olvashatunk. A két növény rokonságban áll egymással és
Egyiptomban is, a Közel-Keleten is ősidők óta ismerik mindkettőt.
A mai Palesztina vidékén honos. Étvágyfokozó, puffadást
csökkentő és enyhén nyugtató hatású növény. Leginkább a friss, zöld kaprot
szokás használni.
Nemcsak Máté említi, hanem Ézsaiás is (28, 25). Itt
megtudhatjuk, hogy a kaprot együtt vetik a gabonafélékkel.
Ősi kultúrnövény, nálunk is honos. Származási helyét ma már
nehéz lenne megmondani.
Érett, kerek magvait használjuk. A benne lévő illóolaj
étvágyjavító, elősegíti az emésztést, kedvezően hat az idegekre. Íze legjobban
őrölve érvényesül. Használhatjuk kenyérhez, főzelékfélékhez, húsokhoz,
süteményekhez. AZ indiai konyhaművészetben a curry alapja.
A bibliában a mannával említik; a zsidók ezzel hasonlítják
össze az általuk ismeretlen mannát. (Mózes II. 16, 31. és Mózes IV. 11, 7.)
Itt az édesköményről van szó, mely a Földközi-tenger
vidékéről származik. Jelentős mértékben különbözik a közép-európai köménytől,
noha külleme csaknem azonos. Az édesköményt is már az egyiptomiak is jól
ismerték.
Étkezési és gyógyászati célokat is szolgált. Étvágygerjesztő
hatású, puffadáscsökkentő, az emésztést serkenti. Szárított, őrölt magvait
használjuk. Ez is alkotóeleme a currynak.
Ézsaiás a kaporral együtt említi (28, 25.) és Máté
evangéliumában is említést nyer (23, 23.).
Az egész földközi-tengeri övezetben honos. A görögöknél és a
rómaiaknál a babérkoszorú kitüntető jelvény, a győztes jutalma volt. Egykor még
a termését használták fűszerezésre, manapság már csak a megszárított leveleit.
Levesekhez, főzelékekhez, párolt húsokhoz és egytálételekhez adják, illetve
ezekbe főzik bele.
Még vitás kérdés, vajon említi-e a Biblia a babért. Ézsaiás
(44,14) mindenesetre megemlít egy fát, amelyet akár babérnak is lehetne
fordítani. A régebbi fordítások "tölgy", illetve "cser"
kifejezést alkalmaznak, az újabb nyelvtudományi vizsgálatok a "babér"
felé hajlanak. Hasonló a helyzet a zsoltárok egyik helyénél (37, 35).
A menta az egész Keleten, de főként Észak- Afrikában még ma
is az egyik legkedveltebb fűszer. Szinte minden ételhez felhasználják. Főként a
húsételek kedvenc adaléka, de - leforrázva - teának is isszák. Palesztinában a
menta vadon nő az árokpartokon, vízfolyások mentén és a mocsaras helyeken.
Jézus a farizeusokról szóló beszédében említi meg, akik
mindenféle jelentéktelen dologról "megadjátok a dézsmát", de az élet
fontos dolgairól megfeledkeznek, ,,...és elhagyjátok a mik nehezebbek a
törvényben...". (Máté 23, 23. és Lukács 11, 42.)
A sáfrány és kurkuma felhasználását illetően igen hasonló
funkciójú, mind a kettő erősen színező, sárgára festő fűszerfajta. Nemcsak
ételeket lehet színezni velük, hanem különböző anyagokat is; és kozmetikai készítmények
aromásítására, színezésére is felhasználják.
A nagy különbség a kinyerésükben van. A sáfrány egy
crocus-féle termése, a kurkuma viszont egy gyökérőrlemény. A két növény nem
honos Palesztinában, mindkettőt Indiából hozták be. A sáfrány jóval drágább,
mint a kurkuma, mert sok termést kell összegyűjteni, hogy számottevő mennyiség
egyben legyen. Ezért is van az, hogy a sáfrányt többnyire a királyok konyháiban
használják. A kurkuma nagyon erősen színez, és erőteljes zamata van. Az indiai
curry leglényegesebb alkotóeleme.
Az Énekek énekében egyéb más fűszerek között megemlítik a
sáfrányt is. Mármost, hogy melyiket is használjuk, adott esetben döntse el a
szakértelem. Használhatjuk bármelyiket, bár a kurkuma olcsóbb, így valószínűleg
ezt használják gyakrabban.
A mustárt is ősidők óta termesztik és feldolgozzák. Az
Ótestamentum ugyan nem említi meg, de a szomszédos népek jól ismerték, így
nyilván a zsidók számára sem volt ismeretlen.
Az Újtestamentumban Jézus egy példázathoz használja fel a
mustármagot. Máté, Márk és Lukács adnak hírt a mustármag összevetéséről Isten
országával: "És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen
példában példázzuk azt? A mustármaghoz, a mely mikor a földbe vettetik, minden
földi magnál kisebb, és mikor elvettetik, felnő és minden veteménynél nagyobb
lesz és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi
madarak..." (Márk 4, 30-32.; v.ö. Máté 13, 31. és Lukács 13,18.)
A mustárnak különböző fajai vannak. A Bibliában felemlített
mustár valószínűleg a fekete mustár lehetett, amelyet az idő tájt abban a
térségben termesztettek. A mustárnak az érett magvait szokták felhasználni;
porrá őrlik és ecetet tesznek hozzá, majd mustot, illetve bort, sót,
fűszernövényeket, diót, esetleg szárított magvadat is kevernek bele. Az
élelmezési felhasználása mellett gyógyászati célra is igénybe veszik; még mi is
ismerjük a "jó öreg" mustáros pakolást, illetve lábfürdőt. A
fogyasztásra kész mustár gyakorlatilag korlátlan ideig eltartható, csak gondosan
le kell zárni.
A mustár igen sokféle ételhez jó. Szívesen fogyasztják hideg
húsokhoz és meleg kolbászfélékhez. Tanácsos azonban takarékosan bánni vele.
A boróka meglehetősen igénytelen növény, a ciprusfélék
családjába tartozik. Fűszerként megszárított, bogyós termését használjuk.
Étvágyfokozó hatása van, különösen a nehezebben emészthető ételekhez - például
zsírosabb vagy füstölt húsokhoz - alkalmas fűszer.
Borókabogyót Hóseás próféta említ meg a Bibliában. Istent
összehasonlítja az emberek javát szolgáló növényekkel: "...olyan vagyok,
mint a zöldellő cziprusfa; Tőlem származik a te gyümölcsöd!..." (Hóseás
14, 9.)
Hasonló felhasználásúak, mindkettő erősen színező, sárgára
festő fűszer. Nemcsak ételeket színeznek vele, hanem különböző anyagokat is és
kozmetikai cikkek aromásítására, színezésére is felhasználják.
A nagy különbség a kinyerésükben van. A sáfrány egy
crocus-féle termése, a kurkuma viszont egy gyökérőrlemény. A 2 növény nem honos
Palesztinában, mindkettőt Indiából hozták be.
A sáfrány jóval drágább a kurkumánál, mert sok termést kell
összegyűjteni, hogy számottevő mennyiség legyen belőle. Ezért is használták
többnyire királyi konyhákban.
A kurkuma nagyon erősen színez, és erőteljes zamata van. Az
indiai curry leglényegesebb alkotórésze.
Az Énekek énekében egyéb más fűszerek között megemlítik a
sáfrányt is.
Szintén ősidők óta termesztik és feldolgozzák. Az
Ótestamentum ugyan nem említi meg, de a szomszédos népek jól ismerték, így
feltételezhető, hogy a zsidók számára sem volt ismeretlen.
Az Újtestamentumban Jézus egy példázathoz használja fel a
mustármagot. Máté, Márk és Lukács adnak hírt a mustármag összevetéséről Isten
országával: "És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen
példában példázzuk azt? A mustármaghoz, a mely mikor a földbe vettetik, minden
földi magnál kisebb, és mikor elvetik, felnő és minden veteménynél nagyobb
lesz, és nagy ágakat hajt, úgy, hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi
madarak..." (Márk 4, 30-32., Máté 13, 31., Lukács 13, 18.)
A mustárnak különböző fajtái vannak. A Bibliában említett
mustár valószínűleg a feketemustár* lehetett, melyet ez idő tájt abban a
térségben termesztettek. A mustárnak az érett magvait törik porrá, és ecetet
tesznek hozzá, majd mustot, ill. bort, sót, fűszernövényeket, diót, esetleg más
szárított magvakat.
Igen sokféle ételhez jó.
(*A magja sokkal!!!
Kisebb, a sárga mustármagnál.)
Igénytelen növény, a ciprusfélék családjába tartozik.
Fűszerként szárított termését használjuk. Étvágyfokozó hatása van, különösen a
nehezebben emészthető ételekhez - zsírosabb vagy füstölt húsokhoz - alkalmas
fűszer.
Borókabogyót Hóseás próféta említ a Bibliában. Istent
összehasonlítja az emberek javát szolgáló növényekkel: "...olyan vagyok,
mint a zöldellő cziprusfa; Tőlem származik a Te gyümölcsöd!..." (Hóseás
14, 9.)
Palesztinában volt és ma is van egy sor olyan növény, amely
vadon él és étkezési célokra használták, ill. használják. A Biblia nem vagy
alig nevezi néven őket, csupán általánosságban említi a növényeket.
A húsvéti bárányt csak keserű növényekkel szabad fogyasztani
(Mózes II. 12, 8.), a növényeket tavasszal kell gyűjteni a hegyeken
(Példabeszédek 27, 25.). Az Énekek énekében "...az ő orczája hasonlatos a
drága füveknek táblájához, amelyek illatos palántákat nevelnek..." (5,
13.). A jámbor zsidók megadják a növényekből a dézsmát (Lukács 11, 42.).
Palesztina sivatagos tájain nő mindenfelé, gyógynövényként
már az egyiptomiak is ismerték. Konyhai felhasználása során fokozott figyelmet
kell fordítani gondos adagolására, mert már kis túladagolása is hányást idézhet
elő, ingerli a gyomor nyálkahártyáját.
A Bibliában gyakran az átok és a büntetés szimbóluma, mert
keserű és, ha piciny mennyiségen felül fogyasztanánk, már élvezhetetlen
(Példabeszédek 5, 4.).
Igen elterjedt vadon élő növény, kedvelt fűszer, virágai a
méheknek különösen jó legelőt kínálnak, leveleiből pompás fűszer készül.
Szintén vadon nő, leveleit levesek és saláta készítésére
szokták gyűjteni. Kicsiny, kerek termésüket ("papsajt") fűszerként
használják.
Már a rómaiak korában kedvelt fűszer volt, a Földközi-tenger
vidékén ma is az. Nagyon finom, gyenge zamata van, éppen ezért akár nagyobb
mennyiségben is fel lehet használni belőle, főleg főzelékekhez.
Vitaminokban gazdag, sok ásványi sót és illóolajat
tartalmaz, jót tesz a gyomornak, görcsoldó hatása van és fokozza az étvágyat.
Palesztinában honosak, rokonságban állnak egymással. Sokféle
módon használhatóak. Zsíros ételekhez ajánlott, mivel epehajtó hatásúak.
Már az egyiptomiak használták. Származási helye Közel-Kelet.
Igen magas a C-vitamin tartalma. Saláták, levesek meghintésére és főzelékekhez
is igen jó.
A Földközi-tenger vidékén mindenütt honos.
A legenda szerint Mária, amikor a szent család Egyiptomba
menekült, ráterítette kék köpenyét és ennek emlékeként a rozmaring megkékült.
Kis mennyiségben gyógyhatású, egészségjavító, ám nagyobb
mennyiségben mérgező.
Elsőrangú húsfűszer, de jól ismert a gyógyászatban is.
Izzadás- és gyulladás-gátló, fokozza az epe és a máj működését, kitűnő
toroköblögető.
A földközi-tenger medencéjében honos. Kitűnő fűszer
babételekhez.
Ugyan nem volt honos Palesztinában, de a görögök már jól
ismerték Krisztus előtt is. Pál apostol tehát már ehetett belőle, amikor Róma
felé tartott.
A friss levelek bővelkednek C-vitaminban és karotinban,
illóolaja étvágyfokozó, emésztésserkentő, és vízhajtó.
Nem túlzás, ha azt állítjuk, az egész világon a
legkedveltebb fűszernövény, szinte mindent finomabbá tesz.
Ezek 2 különböző növényből származnak. Gyakorta keverik őket
össze. Ez persze nem nehéz, hiszen íz anyaguk nagyon hasonló.
A ceyloni fahéjfa héja. Sri Lankán terem, a bepördült kérget
leszedik, gyakran ebben a formában hozzák forgalomba.
A Bibliában gyakran előfordul. Már Mózes II. könyvében
megjelenik és az utolsó könyvében is előfordul a fahéj.
Étvágyfokozó, emésztést elősegítő fűszer. Befőttekhez,
süteményekhez használjuk, az indiai curry-ből sem hiányozhat.
Fahéjolajjal kezelhető a reuma és a migrén - ha a fájó részt
bedörzsöljük vele.
A kínai fahéjfából, azaz a kassiafából nyerik. Ellentétben a
ceyloni fahéjjal, amely duplán bepördül, ez csak egyik felé csavarodik, és
általában őrölt formában kerül forgalomba. Az európaiaknak jobban ízlik, ezért
gyakoribb is a kereskedelemben.
Az említett 2 fahéjtípus mellett egy egész sor, hasonló ízű
fűszernövény létezik ebben a családban, ami "fa-héj", de ma már alig
lelhetők fel a piacon. Az ősidőkben is importálták Keletről Egyiptomba. ezzel
fűszereztek ételt, illatosítottak olajat és kenőcsöket, felhasználták füstölők
készítésére.
Tekintve, hogy drága fűszerekről volt szó, templomi
áldozatul is szolgáltak, a királyok és a nemes hölgyek igen kedvelték.
A Biblia sok helyen említi. Szinte minden fűszernél
fontosabb. Mi emberek nem tudnánk nélküle élni, vízháztartásunkat ez
szabályozza.
Már a régi időkben is használták konzerváló szerként.
Palesztinában a sót a Földközi-tengerből vagy a
Holt-tengerből nyerték. A tengeri sólepárlás az egyik legősibb foglalatosság.
Mind az Ó-, mind az Újtestamentumban számos helyen történik
rá utalás.
Már az áldozati előírások között is szerepel: minden áldozati
ételt meg kell sózni, hiszen a só egyik jele Isten és Izráel szövetségének
(Mózes III. 2, 13.).
Jób azt kérdi: "...vajon ízetlen, sótlan étket eszik é
az ember..." (Jób 6, 6.).
Sinák felsorolja az ember életében a legfontosabb dolgokat:
a vizet, tüzet, vasat és a sót (Sinák 39, 26.).
Jézus a tanítványait a föld sójának nevezi (Máté 5, 13.).
A só ezzel együtt sem mindig pozitív hatású, olykor Isten
büntetése vagy átka.
Lót felesége sóbálvánnyá vált, midőn megszegte Isten
parancsolatát (Mózes I. 19, 26.).
Isten termékeny földet sós pusztasággá változtatott
(Zsoltárok 107, 34.).
Jakab apostol levelében elmondja, hogy miként a sós víz
forrásából nem jön édesvíz, akként a gonosz embertől sem várható semmi jó
(Jakab 3, 11-12.).
Éppoly régi, mint a bor. Ez is erjedés révén keletkezik. A
világ minden részén már évezredek óta általánosan ismertek a gyártási
eljárások.
Az ókorban a valódi bor mellett fontos ital és konzerváló
szer volt a borecet. A hétköznapi életben ezt vízzel hígították és mézzel
keverték, úgy itták, ezen kívül ételízesítő és mártás volt.
A Bibliában a legkülönbözőbb helyeken fordul elő.
Rút könyvében Boáz így szól: "...jer ide ..és mártsd be
a falatodat az ecetes lébe..." (Rút 2, 14.).
A 69. Zsoltárban az ének azt panaszolja, hogy "...ételembe
mérget adnak vala és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem...", vagy
amikor Jézus a keresztfán szenvedett, a katonák ecetes szivacsot nyújtottak fel
neki (Máté 27, 48., Márk 15, 36., Lukács 23, 36., János 19, 29.).
A bibliai időkben csak az olívaolajat ismerték. Étkezési
célra, krémek, kenőcsök alapanyagául, gyógyszerként is használták, de ez égett
a mécsesekben és ezt adták áldozatként is. Az ígéret földjét nemcsak a tej és a
méz jellemezte, fontos volt az olaj is.
Fő felhasználási területe mégis a konyha. Kétségkívül
alkalmas is erre. Az átlagon felül tartalmaz telítetlen zsírsavakat, melyek az
egészséges táplálkozásban nagy szerepet játszanak. Nincs is más olaj- és
zsírféleség, amely ilyen mértékben tartalmazna telítetlen zsírsavakat.
Az olajat a még nem egészen érett bogyóból nyerik
préseléssel. Korsókban tárolják. 1 évnél tovább nem érdemes tartani, mert
megavasodik.
Különböző minőségben kapható; a legjobb az első préselésű
(szűzolaj) minden vegyi adalék és forralás nélkül. Ez az olaj nagyon lágy,
kellemes ízű, színe egészen világos.
Az utánpréselt, vagy seprőolaj már vegyileg kezelt és
forralt, ezt jobb mellőzni.
Az olívaolajat óvatosan kell melegíteni, sose szabad egészen
felhevíteni, mert egyrészt elvész a benne levő hasznos anyag, másrészt a
végbemenő változások károsítják az egészséget.
Az almát igen nagyra becsülték az ókorban és már hosszabb
ideje termesztették, legalább 20 félét ismertek.
A Bibliában különböző formákban említik meg: mint fát,
gyümölcsöt, hely- és személynevet. A görögök és a rómaiak nagyon kedvelték.
Szerették és termesztették Mezopotámiában a két folyam között is.
4 közepes alma, 4 ek. méz, 4 ek. mazsola, 2 tk. fahéj, kevés
vaj, kis pohár bor.
Vegyük ki a magházakat, töltsük meg mazsolával, mézzel.
Tegyük kivajazott tűzállóba. Öntsük le minden almát mézzel, a bort öntsük alá.
180 fokon 0,5 óráig süssük.
Forrón, tejszínnel tálaljuk.
Mi áll erről a Bibliában?
A bibliai időkben a legtöbb gyümölcsöt nyersen vagy aszalva,
szárítva ették.
Az Énekek Éneke ismétlődően a szerelem gyümölcsének nevezi:
"...mint az almafa az erdőnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak
közt..." (2, 3.).
"...üdítsetek fel engem almákkal, mert betege vagyok a
szerelemnek..." (2, 5.).
"..és a te orrodnak illatja, mint az almának..."
(7, 8.).
"...az almafa alatt költöttelek fel téged..." (8,
5.).
Az vitás kérdés, hogy említi-e a Biblia. Mellette szóló érv
lehet, hogy a Földközi-tenger K-i medencéjében a mai napig
"aranyalmának" nevezik. "...mint az arany alma ezüst tányéron:
olyan a helyén mondott ige..." (Példabeszédek 25, 11.).
Az egyik legősibb kultúrnövény a datolyapálma. Akár 200 évig
is elél. Mezopotámiában Krisztus előtt egészen 3000 évre nyúlik vissza a képi
ábrázolása.
Termését frissen is eszik, de megszárítva, préselve,
szirupnak feldolgozva (datolyaméz) is fogyasztják. Használják építőanyagul a
fáját, tetőfedőként, rostjaiból kötnek, fonnak.
A Bibliában nemcsak egy növény nevét jelenti, gyakran
személy-, sőt városnevet is. A Támár, ill. Tamara jelentése: pálma.
Sokoldalú szimbólum is.
A zsidók számára az őszinteség és az igazságosság jelképe,
az aratás jele, a kecsesség és elegancia fogalma kötődik hozzá.
A keresztények számára a megszenteltség, a feltámadás
szimbóluma, máig pálmaágakkal emlékeznek Jézus bevonulására Jeruzsálembe
virágvasárnap.
Debóra, a bíró- és prófétanő pálmafa, a jog és igazságosság
jelképe alatt ül, és ott ítélkezik (Bírák 4, 5.).
Jerikó a pálmafák városa (Mózes V. 34, 3., Krónika II. 28,
15., Bírák 3, 13.).
Salamon király a jeruzsálemi templom falait pálmákkal
díszítette (Királyok 6, 29., Krónika II. 3, 5., Ezékiel 40, 16.).
A zsidók a Makkabeusok könyvében pálmaággal kezükben
ünneplik az idegen uralomtól való megszabadulást.
Jézus bevonulásakor Jeruzsálembe az emberek pálmaágat
tartanak kezükben, és úgy köszöntik őt (János 12, 13.).
A Jelenések könyvében a megmentettek pálmaágat tartanak
kezükben "...és kiáltanak nagy szóval..." (7, 9. és 10.).
100 g őrölt mandula, 100 g őrölt dió, 200 g finomra
felaprított datolya, 150 g méz vagy cukor, 1 ek. rum, csipetnyi só, 5 tojás
sárgája, 2 ek. citromlé, 1 kk. reszelt citromhéj, 5 tojás fehérjének habja.
Keverjük össze a tojássárgáját a mézzel, majd a citromlével,
citromhéjjal, rummal, mandulával, dióval, datolyával, sóval. Óvatosan keverjük
hozzá a tojáshabot.
Kikent formába öntjük, 180 fokon 45 percig (tűpróba) sütjük.
Mi áll erről a Bibliában?
Jerikó ősi város volt, talán az emberiség legősibb városa,
melyet többször is leromboltak. A
Bibliában gyakran nevezik a pálmák városának.
Virágzó kultúra fejlődött itt ki, lehetővé vált a városi
élet. Rendelkezésre állt minden, ami kellemessé tette az ember életét: a víz a
városfalon belüli kutakból, biztonság, a piacon élelem és közösségi, társadalmi
élet.
Jerikó vonzotta a hódítókat, újra meg újra megpróbálták
elfoglalni (Bírák 3, 13., Józsué 6, 1-27., Esdrás 2, 34., Nehémiás 7, 36.).
A pálmák viszonylag nagy biztonságot jelentettek lakóinak
egy esetleges ostrom során, hiszen bőven teremtek, gyümölcsük igen tápláló.
Víz, táplálék volt, a városfalak magasak, vastagok, bevehetetlenek voltak,
rendelkeztek tehát a túlélés feltételeivel. Ezt látszik alátámasztani Józsué
hadművelete is: bevette ugyan Jerikót, de nem hadművészeti fölényével, hanem
Isten segítségével, mikor is a kostülkök hangjára leomlottak a vastag
városfalak, a város hadizsákmánnyá vált, lakóit leöldösték (Józsué 6, 1-21.).
Szintén ősi kultúrnövény. A palesztinai ásatások során
találtak már olyan szárított fügét, amely 5000 évvel Kr. e. került oda. Magától
értetődő, hogy az egyiptomiak is és a két folyam között is ismerték.
A Bibliában sorozatosan előfordul. A gyümölcs mellett
használták a faanyagot és a leveleket is.
Fügefalevéllel fedte el meztelenségét Ádám és Éva (Mózes I.
3, 7.).
Abigail "200 kötés száraz fügét" vitt Dávidnak,
hogy megengesztelje (Sámuel I. 25, 18.).
Ézsaiás a beteg királyt fügeszósszal kúrálta (Királyok II.
20., 7., Márk 11., 14., Máté 21., 19.).
A füge azokhoz a dolgokhoz tartozik, melyekkel Izráel
megáldatott: búza, árpa, szőlővessző, fügefa, gránátalma, olajfa és a méz
(Mózes V. 8, 8.)
A fügefa a béke és a jólét szimbóluma (Királyok II. 18.,
31.).
A fa kivágása vagy rongálása jelképezi a fenyegetést és
büntetést Izráel bűneiért; a nyomorúság és nélkülözés jele.
A bibliai időkben fontos élelmiszer volt, mert sok cukrot
tartalmazott és sokáig elállt. Az ókorban gyógyászati célra is használták:
torokfájás, daganatok, fülpanaszok esetén. Megfőzték és szétnyomták, majd
tapaszként alkalmazták.
A friss fügét legjobb nyersen fogyasztani, de beletehetjük
gyümölcssalátába is.
Egészen különleges csemegéket lehet készíteni szárított
fügéből: megtölthetjük dióval, mandulával, marcipánnal.
Számos ábrázolása maradt fenn az egyiptomiaknál, görögöknél,
zsidóknál, rómaiaknál. A benne lévő sok magocska miatt a termékenység
szimbóluma is. Mély vörös színe miatt róla kapta nevét a spanyolországi
Granada. Az egyik féldrágakőnek si névadója, de a robbanógránátot is erről
nevezték el.
Fanyarkás leve pompás üdítőital a forró éghajlaton. Főzéshez
is használható.
Gyakran fordul elő a Bibliában. Étkezési felhasználása,
dekorációs alkalmazása - templomfal, papi ruházat (Királyok I. 7, 18-20., Mózes
II. 28.) - mellett sok személy és helység is viseli nevét.
A héber ribbon szó (gránátalma) 21 esetben fordul elő a
Bibliában. Az Énekek Énekében a szerelmes szépségét méltatja a vőlegény, amikor
annak halántékát a gránátalma csillogásához hasonlítja.
A Bibliában csak 1 helyen fordul elő: a pusztai vándorlás
során feltámadt a zsidókban a vágyakozás az egyiptomi jó étkek iránt. A dinnye
is szerepel, mint a vágyakozás tárgya (Mózes IV. 11.).
Ismerték az óegyiptomiak és a sumérok is a görög- és a
cukordinnyét egyaránt. Különösen nagyra becsülték a rómaiak. Gyakran
fogyasztották ecettel, fűszernövényekkel, mézzel leöntve.
A Közel-Kelet ősi kultúrnövénye. A Bibliában valószínűleg
nem szerepel, de a tudósok vitatkoznak azon, hogy mindig almát kell-e érteni,
ill. fordítani, ahol az előfordul.
4 érett birsalma, 4 ek. méz, 1 tk. ánizs, kevés vaj.
Töröljük át alaposan a birseket, tegyünk mindegyikre mézet,
szórjuk be ánizzsal. Tegyük kivajazott tűzálló edénybe, fedjük le és süssük 180
fokon kb. 45 percig.
(Finom, ajánlom.)
Aligha van még egy gyümölcs, amely akkora jelentőségű a
Bibliában, mint a szőlő. Ebből készült a bor és az ecet, frissen és aszalva is
fogyasztották, besűrítve szirup készül belőle. Az arabok még ma is isszák a
"dibsz"-et, a mustot lassan addig főzik, míg sűrű szirup lesz belőle.
ez felhasználható édesen vagy hígítva is.
A szőlővessző a két folyam közéről származik.
A Biblia az új kezdet jelképének tekinti a szőlőültetést: a
vízözön után Noé szőlőt kezdett telepíteni (Mózes I. 9., 20.).
Túlnyomóan vörös fajtákat termesztettek a bibliai időkben,
bár ismerték a fehéret is. Az egyiptomiak, sumérok, görögök és rómaiak
foglalkoztak szőlőműveléssel és nagy jártaságra tettek szert benne. Csoda-e,
hogy az izráeliták is nagyra becsülték, amikor szomszédaik már ősidők óta
termesztették.
Izráel az Egyiptomból elmenekült emberek számára az a föld,
ahol minden tejjel-mézzel folyik, ahol gabona, szőlő, azaz kenyér és bor van.
Mózes felderítői Kánaánból szőlőfürttel (egy vesszőn) tértek
vissza a táborba (Mózes IV. 13.).
Egy nazireusnak - kiválasztottnak - több más dolog mellett
sem ennie, sem innia nem szabad semmi olyat, ami szőlőből ered (Mózes IV. 6,
3.), így nekik még a mustot is tiltották.
A friss szőlő mellett az aszalt szőlő, azaz a mazsola is
fontos termék. Általában táblákba préselték és úti eledelnek használták.
Abigail élelmiszer-szállítmányában mazsola is volt (Sámuel II. 25.).
Az Énekek Énekében is szőlővel erősíti szerelmét az, aki
betege a szerelemnek (2, 5.).
Az, hogy a bibliai időkben egyáltalán volt-e citrom,
kétséges. Az is kétséges, hogy említi-e a Biblia.
Néhány bibliakutató úgy véli, ha citrom nem is, de a
citronátcitrom már ismert volt. Ez nagyon hasonlít a citromhoz, héja azonban
vastagabb. Ezt a héjat dolgozzák fel citronáttá. Belsejéből szintén lehet levet
facsarni.
A Bibliában a citrom feltehetőleg a "szép fák"
vagy "dús lombú fák" fogalomkörében keresendő (Mózes III. 23, 40.).
A mandulafa is régi kultúrnövény a Közel-Keleten. Semmi
kétség sincs, hogy szerepel-e a Bibliában.
Mózes I. 43, 11. alatt Jákob elküldi fiait Egyiptomba búzát
venni, hazája specialitásai fejében. Ezek között szerepel a mandula is. Ez úgy
látszik, Egyiptomban keresett cikk volt, mert ott nem termett. Ezzel szemben
Palesztinában egész mandulás kertek voltak mindenfelé.
A héber szó a mandulára: "éber", mert tavasszal
már akkor virágzik, amikor a többi fa még alszik.
Az egyiptomi fogságból elmenekült zsidók lázadoztak a
táborban, hogy nem mindenki mehet oda az oltárhoz; ekkor Mózes minden
nagycsaládnak (törzsnek) megmondta, hogy hozzon 1-1 vesszőt a
"...gyülekezet sátorába...", összesen 12-t. Másnapra Áron vesszeje
kihajtott, ezt a léviták nevében tette le, "...és hajtást hajtott, és
virágot növelt és mandolát érlelt...". Így váltak a léviták Izráel
papjaivá (Mózes IV. 17.).
A mandulaág Isten éberségének szimbóluma választott népét
illetően. Miként a mandulafa elsőként ad hírt a tavaszról, úgy őrködik Isten az
ő népe fölött.
A Földközi-tenger medencéjében nő egy fenyőféle, a pinea,
amelynek tobozai szép nagy magvakat rejtenek, ez a pineamag. A legértékesebb
olajos mag, amit ismerünk. Íze kissé édeskés, kiváló szószok és halféleségek
ízesítésére.
A Bibliában egyszer nevezik néven.
Jákob fiai pisztáciát is vittek magukkal, amikor gabonáért
mentek Egyiptomba (Mózes I. 43, 11.).
Az Énekek Énekében a vőlegény: "...diófás kertekbe
mentem vala alá, hogy a völgynek zöld füveit lássam; hogy megnézzem, ha fakad é
a szőlő..." (6, 8.). A szövegezés módja arra utal, hogy a diót kertekben
nevelték és termesztették.
3 alma hámozva és cikkekre vágva, 0,5 l víz, 2 ek. méz, 1
tk. fahéj, 2 ek. finomra darált búza, 50 g őrölt dióbél, 100 g tejszín (esetleg
tejföl).
Az almacikkeket mézzel, fahéjjal tegyük a vízbe, 5 percig
pároljuk, majd csepegtessük le a vizet.
Az almalében főzzük kis ideig a búzadarálékot, majd adjuk
hozzá a tejszínt.
Tegyük az almát tálkákba és osszuk el rajtuk a mártást.
A Bibliában a méz az egyik olyan élelmiszer, amelyet
különösen nagyra becsülnek.
"...Az Úr pedig mondta: ... le is szállok.. és
felvigyem őt... jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre..."
(Mózes II. 3.), és ez a föld Izráel. Ez a kombináció főként Mózesnél, de
Jeremiás és Ezékiel prófétáknál is több esetben fordul elő.
A Zsoltárok között fellelhető néhány olyan sor, amelyben
Isten és választott népe közötti viszonyt a méz édességével hasonlítják össze:
"...az Úrnak ítéletei.. édesebbek a méznél, még a szín-méznél is...(19, 10
és 11.).
Ám van a Bibliában figyelmeztetés is a mézzel és annak
édességével kapcsolatban: "...ha mézet találsz, egyél a mennyi elég neked;
de sokat ne egyél, hogy ki ne hányd azt..." (Példabeszédek 25, 16.).
A méz gyógyhatása is jól ismert volt a bibliai ember
számára: "... lépes méz a gyönyörűséges beszédek, édesek a léleknek, és
meggyógyítói a tetemeknek..." (Példabeszédek 16, 24.).
Az emberek időtlen idők óta mindig rágnak valamit, egyrészt,
hogy erősödjék rágóizmuk, másrészt, hogy tisztuljon a foguk.
A bibliai idők rágógumiját egy gyantaféléből nyerték,
Keleten még ma is megfigyelhető ennek előállítási módja.
A növény a balzsamcserje. Palesztinában mindenfelé nő.
Gyantájából, vagyis a balzsamból főzéssel, szűréssel egy tiszta, átlátszó
anyagot állítanak elő. Ezt borok tartósítására, ételek fűszerezésére és
füstölőnek is használják, sőt rágóguminak is.
József testvérei második egyiptomi útjukra balzsamot is
vittek.
A fa a leggyakoribb növényféle Izráelben. Zöld magját
takarmányként használják, az érettekből lisztet őrölnek, mely 88%-ban tartalmaz
cukrot. Ezt kakaópótlóként lehet használni.
A szentjánoskenyér elnevezés Keresztelő János nevéből ered,
aki remeteként élt a sivatagban. A Biblia táplálékaként sáskát és vadmézet
jelöl meg (Máté 3, 4.); a szentjánoskenyeret is ez utóbbihoz szokták sorolni.
"...monda neki Jézus: Adj innom!" (János 4, 7.)
A Bibliának több mint 300 mondatában fordul elő a víz szó.
Talán az emberiség legősibb itala. Csaknem egyidős a
gabonatermeléssel, eredetét a két folyam között, vagyis a Tigris és az
Eufrátesz között kell keresni.
Már a sumérok, egyiptomiak és a babiloniak is több sörfajtát
ismertek. A zsidók a babilóniai fogságban még a komlóval készült sört is
megismerték.
Az árpát részben kicsíráztatták, de nagyobb részét
megpörkölték, vízzel feleresztették és ez a cefre elkezdett erjedni. A
visszamaradt anyagot sütéshez használták fel. A sört korsókba csapolták és így
árusították.
I. művelet
500 g árpa, 0,5 l víz.
Öntsük fel vízzel a tisztított árpát. Hagyjuk állni 2 napig.
Szedjük ki a vízből, terítsük szét, hadd csírázzon. Ez a zöld maláta.
A csírákat száraz levegőn szárítsuk meg. Zúzzuk össze.
II. művelet
Maláta, 3,5 l víz, 30 g élesztő.
Keverjük össze a malátát vízzel, majd 70 fokra melegítsük
fel.
Szűrjük át egy tiszta kendőn, majd főzzük 1 órán át.
Hagyjuk pincehőmérsékleten nyitottan lehűlni, tegyük bele az
élesztőt. Így erjedjen 4-8 napig.
(Jó minőségű sörélesztővel 4-6 nap alatt elkészül - az
élesztő a tetején úszik, alacsonyabb erjesztő képességű élesztő esetén 8 nap
szükséges - ebben az esetben az élesztő leül az edény aljára.)
Hűtsük le, szűrjük át és tartsuk hidegen.
Mi áll erről a Bibliában?
A sör a bibliai időkben mindennapi ital volt, áldozatként is
vitték, akár a bort, az oltárhoz (Mózes IV. 28.).
A Biblia kipellengérezi a túlzott bor- és sörfogyasztást, és
Isten haragjával fenyegeti meg az iszákosokat (Ézsaiás 5.; Mikeás 2.).
A borkészítés az ókori ember számára igen jól ismert volt.
Tapasztalati alapon kiválóan értettek a bor- és az ecetkészítéshez.
A Bibliában majdnem annyiszor említik, mint a vizet és a
szőlőtermelés "felfedezését" és bevezetését Noénak tulajdonítják
(Mózes I. 9.).
A bor sem az étkezéseknél, sem az áldozatoknál nem
hiányozhatott, és mindig megelőzte a sört. Egy új szőlőültetvény elegendő indok
volt ahhoz, hogy egy férfi felmentést kapjon a katonai szolgálat alól; előbb
innia kell a saját borából (Mózes V. 20.).
Szinte magától értetődik, hogy nem hiányzik a negatív
megítélés sem: az intelem a túlzott borfogyasztástól és a mámor kárhoztatása, a
súlyos következmények felrajzolása: a szegénység, féktelen önkívület, szégyen,
zabolátlanság (Sámuel I. 1, 25., Jób 12., Zsoltárok 23, 31.).
Az Újtestamentumban a bor további jelentőségre tett szert.
Jézus a kenyeret és a bort a reá való emlékezés központi elemévé tette, amelyet
a keresztények az istentiszteleteiken magukba fogadnak. A kenyér és a bor
jelképezi minden keresztény számára a megváltó Jézust (Máté 25., Márk 14.,
Lukács 22.).
A Biblia két gyümölcslét említ, a szőlő- és eperlét.
A Makkabeusok könyveiben a 32 harci elefántnak szőlő és
eperlét adtak, hogy feltüzeljék harci kedvüket. (Ez bizonyára inkább már
erjedésben lévő gyümölcslé lehetett.)
A "kóser" jelentése: elsőrangú, alkalmas, tetsző,
megbízható, kiváló.
"A Biblia utáni(!) héberben az, ami a zsidónak vallásos
szabványai értelmében ennie, innia vagy egyáltalán használnia szabad. A zsidó
közéletben minden rendben lévő, helyes dologról is szokták használni."
(Pallas Nagylexikon)
Herbst-Krausz Zorica: Régi zsidó ételek - Corvina 1988:
A zsidó konyhába nem kerülhet számos olyan állati élelem,
amely egyébként mindennapos.
Az étkezést szabályozó mózesi törvény, vallási megokolású,
de magában foglal higiéniai és környezetvédelmi szempontokat is. Ha figyelembe
vesszük a böjti rendelkezéseket, akkor a mai korszerű táplálkozás igényeit is
megtaláljuk benne. A mózesi törvényben a megújított(!!) törvények között találjuk
meg az étkezésre vonatkozó előírásokat és tilalmakat. A megújított törvény XIV.
fejezete foglalkozik a tiszta, tehát ehető állatokkal és a tisztátalannak
minősítettekkel, melyeknek fogyasztása tilos.
E törvények értelmében tisztának minősül a marha, juh,
kecske, szarvas, őz, havasi kecske, antilop, bivaly, zerge. Tilos fogyasztani
nyulat, tevét, szirti borzot, a sertést még érinteni sem szabad.
Tisztátalanok az egész talpukon járók: a ló, szamár, öszvér.
A szárnyasok közül tilos fogyasztani a keselyűféléket, sas- és kányaféléket,
fecskét, gólyát, hattyút.
Tilalmas a szárnyas bogarak minden fajtája, valamint a
csúszómászók.
Nem szabad fogyasztani az egyébként tiszta állatokat sem, ha
döglöttek.
A legszigorúbban tilos fogyasztani az állatok vérét.
A halak közül csak a pikkelyeseket és uszonyosokat szabad
megenni, de zsírtalanul kell elkészíteni őket.
A zsidókat környező népek vallási előírásaiban is szerepelt
bizonyos taburendszer. A mózesi törvény ezt sajátosan átértékelte, és az
Istenhez való tartozás kritériumának tüntette fel. A tiszta húsok csak akkor
fogyaszthatók, ha az állatot arra képesített szakember a sochét (sajhét) vágta
le és rituális szempontból megfelelőnek ítélte.
A kóser ellentéte a trefó (tréfli), ami rituális szempontból
a meg nem ehető ételt, fel nem használható edényt, eszközt jelenti.
A sochét az állat külső jegyeiből meg tudja ítélni, hogy az
állat egyáltalán levágható-e. A levágáskor igyekezni kell, hogy a művelet az
állatnak minél kevesebb fájdalommal járjon a vérnek gyorsan, és teljesen el
kell folynia.
V É G E
|